A személyiség úgy van felépítve, mint a ház: a láthatatlan pince a tudatalatti, efölé emelkedik a ház, az Én, s ebből nyúlik ki a torony, tetején meteorológiai jelzőzászlóval, ez a felettes-én, az ideál. A tudatalatti az, amilyen az ember valójában, az Én, amilyennek mutatja magát, az én-feletti pedig az ideál, ilyen szeretne lenni.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberi tudat olyan, mint egy torony, amely magasan a világ fölé emelkedik, és négy kitekintő ablaka van. Egyik a születés misztériumát mutatja, másik kilátást ad a halál misztériumára, harmadik a barátságra, negyedik a szerelemre. Ez a négy alapélménye van minden mûvésznek. Zászlós Levente
2. Az ember két ember. Az egyik én a mindenki által ismert, amellyel egy életen át kénytelen megalkudni. A másik pedig az, ami lenni szeretne, vagyis önmaga eszménye. Száraz Miklós György
3. A beszélgetéseink sokkal érzelemdúsabbak és érdekesebbek lesznek, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mindannyiunknak van egy "felszíni énje" és egy "mély énje". A felszíni én az, amely az időjárásról, tényekről, a tegnapi vacsoráról vagy a hétvégi terveinkről beszél. Ezzel szemben a mély én arra fókuszál, amit ezek a dolgok valójában jelentenek számunkra, és ahogyan érzünk velük kapcsolatban.
4. Az "énnek" az egyedisége éppen abban rejlik, ami az emberről elképzelhetetlen. Elképzelni csak azt tudjuk, ami az emberekben egyforma, ami általános. Az egyéni "én" az, ami elüt az általánostól, ami tehát nem tételezhető fel, nem számítható ki előre, amit nekünk kell a másikban leleplezni, felfedni, meghódítani. Milan Kundera
5. Az úgynevezett én olyan, mintha egy csapóajtó lenne, a légzésünkkel szinkronban kinyílik és becsukódik.
6. Az emberi test és elme ezernyi apró elemből áll össze, amelyek meghatározzák az egyéniséget és a személyiséget. Nem csak a vonásaim és a hangom különböztet meg a többi embertől. Gondolataim és emlékeim is egyéniek, és megszabják sorsomat. És ez még nem minden. Percenként új információkat érzékelek és dolgozok fel, magamba olvasztom őket és saját tudatot építek fel a káoszukból. De bezárva érzem magam, nem léphetek túl a saját korlátaimon.
7. Előbb legyen az én, utána a te. Nem te és én. Hanem én és te. Akkor megváltozik minden. Mert ugyan igaz, hogy az én kinyilatkoztatása jelenthet nárcisztikus ént, beképzelt, kivagyi, önző ént, de jelenthet stabil, önmagát tiszteletben tartó és önmagának nem ártó ént is. A nárcisztikus, önző én valójában öntudatlan, aki állandóan hangoztatja, hogy ő isten, király, császár. Ám a tudatos én nem hangoztatja ezt. A tudatos én mindig az adott pillanatban érzi magát jól. Csernus Imre
8. Egy napszak alatt tudok változni. Felébredek, vagyok ez a személy. Aztán, amikor aludni megyek, már biztosan tudom, hogy másvalaki vagyok. Legtöbbször nem tudom, ki vagyok. Mintha ott lenne a tegnap, a ma és a holnap, mind egy szobában.
9. Az ember abban az illúzióban ringatja magát, hogy van énje. Érzékszervi tapasztalatai és érzései által fejlődik. Bele van programozva a meggyőződés, hogy minden ember valaki. Pedig valójában senkik vagyunk!
10. Az elme, különösen a tudatalatti olyan, mint egy hófehér vászon. Amire folyamatosan festünk valamit. A mûvészet és a zene adja a festmény színeit és a stílusát. J. D. Robb