Az újévi fogadalmak túlságosan ambiciózusak. Célkitûzéseinkben a határ a csillagos ég: tiszta kitûnő leszek, hetente háromszor lemegyek a konditerembe és a többi. Mindezek elméletben roppant pozitív elhatározások, de a megvalósításukhoz vezető út még nyomokban sem létezik, nemhogy előttünk kanyarogna. Hogy sikerrel járjunk, ahhoz száz meg száz kisebb változtatást kéne végrehajtanunk, amelyek mellé nem jár útmutató, hogy lépésről lépésre mindent elmagyarázzon.

Kapcsolódó idézetek

1. Fontos, hogy a célkitûzések jól körülírtak, mérhetőek és a rájuk fordítandó idő tekintetében is meghatározottak legyenek. Az, hogy "fogyni", reménytelenül hanyag megfogalmazás. Olyasfajta célkitûzésekre van szükségünk, mint ez itt: "A születésnapomig megszabadulok négy és fél kilónyi hájamtól."
2. Újévkor sokan tesznek fogadalmat, hogy megváltoztatják addigi szokásaikat, életvitelüket. A siker egyik kulcsa talán az, hogy nem kell azonnal és mindent megváltoztatnunk, megfogható és kivitelezhető célokra van szükség. (...) Érdemes őket kipróbálni - egy hét erejéig. Utána még egy hétig... meg még egy hétig... és lassan összeáll az az életmódváltás.
3. Maximum három újévi fogadalmat érdemes tennünk, mert így nagyobb az esélye, hogy mindet betartjuk. És milyen igaz! Régebben mindig többoldalnyi fogadalmat írtam, és aztán februárra, mikor csak egyet sikerült teljesítenem (és soha nem azt, hogy kevesebb csokit fogok enni), olyan bûntudatom lett, hogy már nem is próbálkoztam tovább. Zoe Sugg
4. Nem lehetünk mindig sikeresek - ha mégis, akkor rosszul, túl könnyû célokat határoztunk meg magunknak. Erőss Zsolt
5. Újév első napja (...), illetve ezek a napok alapvetően az újévi fogadalmakról szólnak, az emberek nagy elhatározásokba vágják a fejszéjüket. Elhatározzák, hogy mit fognak megváltoztatni az életükben, mit fognak másként csinálni, mint eddig, és hogyan fogják gyökerestől felforgatni az eddigi életüket. Aztán elkezdik egy-két hét, egy-két hónap, és kiderül, hogy nem mindegyik fogadalom volt tartható. Sokszor nem is a belső elhatározás hiányzik ezek mögül, - nyilván az is előfordul -, de legtöbbször általában az szokott kiderülni, hogy olyan struktúrákba, akadályokba, korlátokba ütközik a változtatni kívánó egyén, amelyeknek a létezéséről lehet, hogy korábban nem is tudott, de közben mégiscsak kikerülhetetlenül meghatározza az ő életét. (...) Változtatni bár jó, és van, amikor kívánatos, de nem mindig szükségszerû, és nem mindig könnyû. Számos buktatója van a dolognak, úgyhogy semmi baj nincs azzal, hogyha nincsen egyetlen újévi fogadalmad sem, semmi baj nincs azzal, hogyha nem akarod megváltoztatni gyökerestől az életedet.
6. Szerintem nem jó, ha az ember túl alacsonyra teszi a mércét, meg az se, ha túl magasra. (...) Én mindig olyan célt szeretnék kijelölni, ami arra ösztönöz nagyon, hogy egy csomót fejlődjek minden évben, minden nap.
7. Aki ragaszkodik a hagyományokhoz, annak csakis egy nap jöhet szóba, amelyen tudatosan visszatekint, majd a jövőbe, hogy fejlessze önmagát - és ez január 1-je. Sokunk számára az újévi fogadalmak jelentik a testi-lelki egészségünket illető elhatározások kulcsfontosságú pontjait, melyeket 12 hónapon át követhetünk majd.
8. Igyekszem nem elérhetetlen célokat állítani magam elé. Az emberek többsége ebbe roppan bele. Túl magas célok és elvárások, aztán puff! Jönnek a csalódások.
9. Az élet nem állhat abból, hogy előre kitûzött célokat valósítunk meg, ez nagyon unalmas lenne. Inkább arra kell törekedni, hogy a jelenségek mögé lássunk, tudjunk dönteni az egymást követő történések sodrában, tudjuk, merre kell lépni. Jorge Bucay
10. Nem vagyok az a típus, aki konkrét célokat tûz ki maga elé. Úgy gondolom, hogy a fejlődésem szempontjából úgyis az egyik lépcső adja majd a másikat, és azoknak a kihívásoknak kell tudni a lehető legjobban megfelelni, amit az élet az ember elé tesz.