Azért ültess fát, hogy a jövő nemzedékek az árnyékában ülhessenek.

Kapcsolódó idézetek

1. Ültess olyan fákat, amelyek árnyékában nem tervezel üldögélni! Jay Shetty
2. Valaki ma árnyékban ül, mert valaki más régen elültetett egy fát. Warren Edward Buffett
3. Egy társadalom akkor jó, amikor az idősek fákat ültetnek, tudván, hogy sosem ülhetnek az árnyékukba.
4. Aki fákat ültet, alig látja azoknak erdejét. De hisz nem vagyunk mi jövevény és vándor nép itten. Gondoljunk csak gyermekeink, unokáink jövőjére, akkor örömmel ültetünk s várjuk az évenként szaporodó rügyeket, még ha nem is érhetjük meg az erdőt. Fodor József (orvos)
5. Azért szeretem a fákat, mert könnyebben belenyugszanak abba, hogyan kell élniük. Willa Cather
6. Ha egy évre tervezel, ültess rizst; ha húsz évre tervezel, ültess fákat; ha a következő generációknak tervezel, tanítsd az embereket.
7. Aki a halála előtt ültetett egy fát, már nem élt hiába.
8. A legnagyobb örökség, amit adni lehet az utódnak, az otthon. Egy ház, akármilyen ház. De amelyiknek falát aggódás, szeretet, gondoskodás s a jövendők bizakodó hite emelte föl. És fák. Amiket nem azért ültetett valaki, hogy hasznukat lássa. Nem is azért, hogy önmagát mulattassa velük. Hanem azért, mert szépségre és jövendőre gondolt, békességre gondolt és a lelke tele volt derûvel. És ültette, egyszerûen azért, mert szerette a fát és a fákon keresztül akarta elmondani mindazt, ami az otthonban kapcsolatban felgyûlt benne s amiket szavakba önteni nem tudott. Wass Albert
9. Ahogy így látta szemei előtt a fákat, elgondolkozott. Mire megnőnek, lombot eresztenek: eltelik az idő, munkával, rendre. S az idővel együtt elmúlik a világ is, ez a zaklatott, békétlen, szomorú világ és a fákkal együtt másik világ nő fel. Aki majd abban a világban él s jár ezek alatt a fák alatt, az békés, szabad és boldog ember lesz megint, mint amilyenek a régiek voltak. Akik olyan fáról szedhették a gyümölcsöt s olyan fák árnyékában pihentek, amit apáik ültettek s nagyapáik, küzdelmes időkben mindig. S arra gondolva, hogy majd akik az elültetett fa gyümölcséből esznek s árnyékában járnak, leszüretelik a küzdelmek árát, amit őseik vívtak a világgal. Így van ez, gondolta, egy-egy nemzedék ültet, fát, eszmét, gondolatot, hogy sok nemzedéknek ne legyen gondja ezzel. Hogy aki azután jön, készen kapjon otthont, hazát, árnyékos kertet, termő gyümölcsöst. S úgy vegye ezt, mint természetes dolgot. Az élet ajándékát, mely ingyen való s a szépségéért cserébe mit se kíván. Még annyit se, hogy gondtalan percében aki a kertet nézi s a különböző fákban gyönyörködik, arra gondoljon: milyen is lehetett az élete annak, aki ezt a dombot kopáran lelte s mit érezhetett, mikor beültette fákkal. Fákkal, melyekről tudta, hogy túlélik őt s a rügyekre akasztott gondolatot fölemelik magasra s átmentik késő nemzedékeknek. Wass Albert
10. Álljatok közel egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában. Kahlil Gibran