Azok a szavak, amelyekkel gyermekkorunkban - gonoszságból vagy tudatlanságból - megmérgezik a szívünket, beleivódnak az emlékezetünkbe, és előbb vagy utóbb felemésztik a lelkünket.

Kapcsolódó idézetek

1. A gyerekkor egyik csapdája, hogy azt is érezzük, amit nem értünk, s mire értelmünk megemészti a történteket, addigra a szívünk már mély sebeket hordoz. Carlos Ruiz Zafón
2. Amit gyerekkorban belénk vernek, az bennünk marad.
3. Az erő és hatalom iránti vágy már kiskorunkban belénk ivódik. Gyermekként arra tanítanak minket, hogy a jó győzedelmeskedik a gonosz felett, de felcseperedvén rájövünk, hogy semmi sem ilyen egyszerû. A gonosz mindig otthagyja nyomát.
4. Mindannyian ismerjük a mondást, hogy szavakkal ölni lehetne. Igaz. A szavak fájnak. Mélyre hatolnak a szívünkbe, ahol a fájdalom kitölti a teret, és a szívünk még arról is megfeledkezik, miért dobog egyáltalán.
5. Olykor rettenetes dolgok történek velünk gyerekként. Olyan dolgok, amik meghatározhatják, hogy kivé válunk, ha akarjuk, ha nem.
6. A negatív, elítélő szavak életre szólóan mély sebeket ejthetnek rajtunk. Gary Chapman
7. A szavakat könnyen elfeledjük. A szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül számûzi az emlékeinkből. A végén nem marad semmi.
8. Az emlékezetet ki kell pusztítani az emberekből (...). Tőle nő a gonoszság. Így kellene lenni: éltek egyesek, meghaltak, és minden gonoszságuk, és minden butaságuk velük együtt felfordult. Mások születtek; semmi gonoszra sem emlékeznek, de a jó emlékezetükben van. Makszim Gorkij
9. Szavakkal is lehet bántani. A nyelv is tud sérülést okozni a szívnek és a léleknek. Nora Roberts
10. Gyermekkorban... akkor boldog az ember. Azt hiszi, elvarázsolt helyen él. Aztán felnövünk, és megszakad a szívünk.