Azok, akik járatlan útnak indulnak, és meg akarják tartani régi életük egyetlen darabkáját is, azokat végül szétmarcangolja kísértő múltjuk.

Kapcsolódó idézetek

1. A lezáratlan múlt tovább kísérti az embert. (...) A félig nyitva hagyott ajtót vagy ki kell nyitni és belépni rajta, vagy végképp becsukni. Mörk Leonóra
2. Azok élesztik fel a múlt kísérteteit, akik nem képesek elemezni a jelent. Michel Foucault
3. Kiket jövőjük szétvezet, azokat a múlt, bármi szép legyen, össze nem tarthatja. Eötvös József
4. A múlt emlékei váratlanul törnek az emberre. Nem lehet felkészülni a támadásaikra, nem tudjuk, hová ragadnak bennünket, csak abban reménykedhetünk, olyan helyre, ahová szívesen megyünk.
5. A múlt kísért, a jelen összezavar, a jövő halálra rémít.
6. Az emberek cipelik magukkal a múltjukat, a viszonyaikat, végső soron viszik mindenhová magukkal az életüket, miközben nagy erőfeszítésekkel helyet változtatnak. Tóth Krisztina
7. Egyesek úgy érzik, nem érdemlik meg a szeretetet. Csak csendesen továbbállnak a semmibe, és próbálják lezárni a múltat.
8. Az emberek elfelejtik a múltat, így aztán újra és újra át kell élniük, mert a végzetüket magukkal hordozzák, a szívük legmélyén. A jót és rosszat egyaránt... a szörnyût és a még szörnyûbbet. Teljesen mindegy, hol vannak vagy honnan hová tartanak. Szélesi Sándor
9. A hátramaradottakat mindig jobban megviseli az elválás, mint azokat, akik útnak indulnak. A hátramaradottak elárvultnak érzik magukat. Dorit Rabinyan
10. Vannak olyanok, akik nem a meglevő életüket élik, hanem minden erejükkel egy másik, leendő életre készülődnek; ezzel fecsérlődik el az az idő is, amit a magukénak mondhatnának.