Azon az ablakon át, amit a koronaválság nyitott a jövőre, jelenleg félelmetes a kilátás. Nincs más megoldás a gazdasági értékképzés, a demokrácia, a klíma és az egészségügy válságára, mint a progresszív politika és az európai szolidaritás. A jövő vagy progresszív, vagy nincs.

Kapcsolódó idézetek

1. A koronaválság felfedte, hogy a mélyben a válságok egész láncolatával nézünk szembe, melyek közül mindegyik potenciálisan nagyságrenddel veszélyesebb, mint a koronavírus: a gazdasági értékképzés válsága, új civilizációs betegségek válsága, a demokrácia válsága és a klímaválság. A jövőre nyíló ablakot ugyanakkor nem lehet becsukni. Scheiring Gábor
2. A Covid valójában a jövő járványaira figyelmeztet, arra, hogy a probléma sokkal összetettebb, mint valaha gondoltuk. Fel kell készülnünk az esetleges következő járványokra. Például úgy, hogy elkezdünk olyan politikai vezetőket választani, akik számára nem csupán saját újraválasztásuk a fontos, nem csak rövid távra készítenek terveket, és nem csak politikai szövegként használják, hogy a fiainknak meg az unokáinknak legyen meg minden, ami nekünk is van, hanem valóban ebbe az irányba mennek. Tudom, ez idealizmus, és sejtem, hogy nehezen kivitelezhető, de a fennmaradásunk függ ettől. Kemenesi Gábor
3. A koronavírus gazdasági rendszereket válságba sodor, de kilátásba helyezi a sikeres és új tőkefelhalmozás lehetőségét is. (...) A koronavírust mindenki a saját érdekei szolgálatába állítja. A gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények még szegényebbek. Végel László
4. A jövőnek nem lehet ajtót mutatni. Cserhalmi György
5. Soha nem volt olyan megosztott a világ, mint most: vallási háborúk, népirtások, a bolygó pusztítása, gazdasági válságok, depresszió, szegénység. És mindenki azonnali megoldást vár legalább néhány problémára a világban, vagy a saját életében. De ahogy haladunk a jövő felé, a dolgok egyre csak sötétebbnek látszódnak. Paulo Coelho
6. El sem tudjuk képzelni a jövő embereinek szenvedését, ezért nem is teszünk túl sokat értük. Amit most csinálunk, az olyan károkat okoz, amelyek csak évtizedek múlva fognak bekövetkezni, ezért nem is vállalunk értük felelősséget, és úgy állunk az egészhez, hogy az eljövendő nemzedékek gazdagabbak és erősebbek lesznek nálunk, úgyhogy meg tudják majd oldani a saját problémáikat. De mire odajutnának, ezek a problémák már akkorára nőnek, hogy nem lesznek képesek megoldani őket. (...) A klímaváltozás legrosszabb aspektusai visszafordíthatatlanok lesznek. A kihalásokat és az óceán felmelegedését nem lehet megoldani, bármennyi pénze is lesz a jövő embereinek. Kim Stanley Robinson
7. Minden történelmi korban úgy néztek előre az emberek, hogy milyen jó világ lesz, ha eljön a testvériség, egyenlőség korszaka. Vagy később: jó, egy kicsit államosítunk, és akkor végre jó világ lesz. Ha szétverjük a kommunizmust, akkor lesz jó világ. A XXI. századra azonban eljutottunk oda, hogy már nem bizakodunk semmiben, hanem félünk a holnaptól, és ez megbénít bennünket. Böjte Csaba
8. A Covid megtaníthatna végre arra, hogy kell egy olyan világméretû szakmai szervezet, amelyiknek szava, sőt hatásköre is van. Lehet, hogy van, aki úgy gondolja, hogy ez idealista elképzelés, utópia, de én kutatóként tudom, hogy más megoldás nem létezik. A mainál súlyosabb járványok is várnak még ránk. Együtt kellene mûködni, de igazából. Kemenesi Gábor
9. A gazdasági világválságon a fejlettek óriási áldozatok árán túl fognak vergődni, de a közepesen fejlett világ - the rest of the world - meredeken hullik a feneketlen sötétségbe. Ahol intelligensen kezelik a vírust és a válságot, ott a veszteséget minimalizálni lehet. Ilyen ország nagyon kevés van. Az eddig is tágra nyílt olló a fejlettek és a finomkodva fejlődőknek nevezettek között exponenciálisan tovább nyílik. (...) A földkerekség teljes politikai és gazdasági szisztémája leszerepelt. Elő szokott fordulni ilyesmi, ilyenkor a szélsőségesen irracionális hit segít, mint például kétezer évvel ezelőtt a kereszténység. Az ember, ez a vallásos vadállat, az objektíve megoldhatatlan problémákat radikálisan új vakhittel szokta orvosolni. Spiró György
10. Nem tudjuk, tanulunk-e a krízisből, és racionalizáljuk a társadalmat, vagy a szembenézés helyett még nagyobb válságokba sodorjuk magunkat. Egyik oldalról itt lenne a lehetőség a modern technika és tudomány eredményeinek adaptálására, a társadalom, a gazdaság, az oktatás mûködésének jóval hatékonyabb megszervezésére. A másik oldalról viszont a történelmi tapasztalat azt súgja, hogy a krízisek felszabadítják az ordas eszméket, melyek készen állnak a hatalom gyeplőjének átvételére. Boldogkői Zsolt