Azt a következtetést vontam le, hogy a gyûlölet csak teher. Az élet túl rövid az állandó gyûlölködéshez. Egyszerûen nem ér annyit.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet túl rövid ahhoz, hogy azt gyûlöletre pazaroljuk. Regina Brett
2. Gyûjtenek, sokkal többet, mint amennyire szükségük van, mind csak gyûjtenek, gyûjtenek, s már nem is tudják, hogy miért. Mint az emberek, éppen. (...) Én ha valamit dolgozom, azért csinálom, hogy éljek. De ezek azért élnek, hogy örökösen dolgozhassanak valamit, aminek már nincsen is értelme. És a végén nem is élnek, csak dolgoznak, dolgoznak. Amíg meghalnak, addig. Mint az emberek, akik a falvakban élnek, meg a városokban, és egész életükben csak dolgoznak, hordják össze maguk köré a sok mindent, és nincs is idejük ahhoz, hogy örvendeni tudjanak az életnek. Wass Albert
3. Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj. Charlotte Bronte
4. Egyszerûen nincs kedvem időt tölteni olyasminek a törölgetésével, aminek semmi funkciója nincs. Az élet túl rövid ehhez.
5. Az élet túl rövid ahhoz, hogy sajnálkozással töltsem. Ami volt, elmúlt és tanulom elengedni. Csak egy életünk van, hát hozzuk ki belőle a legjobbat!
6. Az élet túl rövid ahhoz, hogy egy helyes döntést mérlegelni kezdjünk pusztán az esetleges következményei miatt. Lucinda Riley
7. Az ember az élete során rengeteg cuccot összegyûjt, de nem szabad túlságosan ragaszkodni hozzájuk. Nem egészséges. Fredrik Backman
8. Csak annyit tudok, hogy az élet rövid. Nem szabad túl sokszor megvonni magunktól az élet dekadens örömeit.
9. Az élet nem ér semmit, mert rövid. Az az értelme, hogy elfogyjon, használjuk, töltsük, éljük, érezzük, hogy megtöltsük annyi hibával és csodával, amennyivel csak tudjuk. És aztán el kell engedni.
10. Az ember azért nem él száz évnél tovább, mert egyszerûen nem alkalmas rá. Lelkileg. Egyszerûen kiüresedünk. Eltûnik az életünk, amely löketet ad. Elunjuk saját elménket vagy az élet ismétlődéseit. Hogy egy idő után nincs olyan mosoly vagy gesztus, amit ne láttunk volna. Nincs olyan változás a világ rendjében, amely ne visszhangja lenne a világrend egy régebbi változásának. Az újság sem újság többé. Már önmagában az "újság" szó komikussá válik. Hiszen minden egy körforgás része a lassan forgó, immár lefelé tartó körvonalon. Türelmed az emberi lények iránt, akik újra és újra ugyanazokat a hibákat vétik, fogyatkozni kezd. Mintha folyton-folyvást ugyanaz az egykor imádott refrénû dal szólna, amelytől most már legszívesebben letépnéd a füledet. Matt Haig