Azt hiszem, előbb-utóbb mindenkivel megtörténik ez, de akkor viszont hirtelen jön. Az ember egyáltalán nem azt gondolja, amit korábban elképzelt: "Talán ez a nekem való lány... Talán ez az a lány, aki az enyém lesz." Én legalábbis nem így éreztem. Nem tudtam, hogy hirtelen fog rám törni. És hogy azt fogom mondani: "Ez az a lány, akihez tartozom. Az övé vagyok mindenestül és örökre szólóan őhozzá tartozom." Nem. Nem is álmodtam volna, hogy ilyen lesz!

Kapcsolódó idézetek

1. Persze minden lánynak az a sorsa, hogy egyszer valakié legyen. De neked sem lesz mindegy, hogy ki az a valaki. Csalódhatsz, és az első csalódás életed végéig elkísér. Berkesi András
2. Olyan szerettem volna lenni, amilyennek te elképzeltél, de ki lehet annyira jó, mondd? Hogy láthattál meg egy olyan lányt bennem, a lányt, akit addig senki nem látott, a lányt, aki megérdemli, hogy szeressék, és hogy megbocsássanak neki. A lányt, aki... nagyon, de nagyon szeret téged, (...) mindennél és mindenkinél jobban ezen a világon, és akit te nem érdemelsz. Nem érdemled, hogy én szeresselek téged. Elkezdődött valami, aztán ugyanazzal a lendülettel rögtön véget is ért, mert én vetettem véget neki. Hát legyen akkor vége örökre. Isten veled!
3. Bár nem ezt az életet képzeltem el magamnak, attól még az enyém. Akár tetszik, akár nem, ezt az egyet kaptam. És nem vagyok hajlandó úgy leélni, hogy azt kívánom, bárcsak másmilyen lenne. Nem az. Soha nem volt. És jó eséllyel nem is lesz az.
4. Néha belegondolok, hogy ha tényleg lenne egy lány, aki kifejezetten nekem született, még ha lenne is, szerintem sokkal valószínûbb, hogy sohasem találnám meg őt. Elég lenne mondjuk, ha csak egy másik országban lakna, vagy egy másik földrészen, vagy például nem ugyanabban az időben élne, amelyikben én. Lehet, hogy rég halott lennék, mire ő megszületne, vagy fordítva.
5. Amikor megtudtam, hogy meghalt (...), olyan jó szomorú lettem. Azt hittem, hogy ez az. Azt érzem, amit kell. Hogy átérzem a veszteséget. (...) Akkor tört rám, hogy hát ő nincs. Nem csak anyám nincsen, apám sincs már. És minden lehet velem, lehetek még szerelmes is, bármi. De soha többé nem leszek a gyereke valakinek. És, hogy senki nem áll már köztem és a halál közt.
6. És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után.
7. A szerelem nem lesz majd valamikor, nem napról napra érik. Nem. A szerelem nem lesz, hanem van. Egy napon, amikor nem is számítasz rá, amikor minden ugyanúgy indul, mint máskor, vagy éppen egy nagyon rossz, fárasztó nap után megérkezik, és tornádóként felkap. Nem tudsz ellenkezni, nem tudsz ellenállni. Õ az erősebb. Csak egyet tehetsz: engeded. Hagyod, hogy vigyen, repítsen, hogy szállj vele. És bízol benne. Nem véletlenül jött, nem véletlenül most. Mert ez nem csak vihar. Ebben a viharban van valami. Valaki. Valaki, akit vártál. Csitáry-Hock Tamás
8. Egy pillanatnyi valódiság, amikor a sors és a terv egybeesik, és nem csak lehetséges minden, hanem karnyújtásnyira is kerül. (...) Szerelmes lettem. Õrülten, részegítőn. Azt hiszem, talán ő is. Csak egy pillanatra. De sohasem tudtam meg biztosan.
9. Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltûnhet egyszer. Robert Merle
10. Úgy érzem, hogy minden, ami történt, az sorsszerû volt, az elkerülhetetlen volt. Mindennek, ami volt, annak úgy kellett lennie, ahogy volt. Mindennek, amit átéltem, úgy és csakis úgy kellett történnie, ahogy történt. Minden természetesnek, magától értetődőnek, egymásból következőnek és szükségszerûnek tûnik föl ma már bennem. Bächer Iván