Azt tartom (...) erkölcstelenebbnek, ha a mûkritikus belevájkál egy ember magánéletébe, ha egyébként mûve, amelyet alkotott, kifogástalan. A festő munkája és magánélete olyan, mint a gyermekágyban fekvő asszony és újszülött gyermeke. A gyermeket kell néznünk és nem szabad felhajtanunk a szülő asszony takaróját, hogy megnézzük, véres-e az inge.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenki, aki megnézi a képet, hozzáteszi a maga elgondolásait. Ezért aztán mindenfajta értelmezés csakis egyéni lehet. És némely értelmezés akár jobb is lehet, mint magáé a mesteré, ki tudja? Amint elkészül egy mûalkotás, többé már nem a mûvész sajátja. Sőt, továbbmegyek (...), egy mûalkotás soha nem több, mint gyenge visszatükröződése annak, amit a mûvész a fejében látott.
2. Aki mûvész, az maradjon meg mûvésznek. Lehet persze véleménye, de ne kiabáljon, ne köpködjön, próbáljon meg normálisan élni, és tegye a dolgát tisztességesen. Agárdy Gábor
3. Egy festő jobban kiadja magát mûveiben, mint egy író. (...) Az író elrejtheti az érzéseit mindenféle trükkökkel, de egy festő ezt nem teheti. A festmény olyan, mint egy csupasz emberi lélek. Alan Blackwood
4. A háznak mindenkinek tetszenie kell, szemben a mûalkotással, melynek viszont nem kell tetszenie senkinek. A mûalkotás a mûvész magánügye. A ház nem az. A mûalkotást világra hozzák anélkül, hogy szükség mutatkozna iránta. A ház szükségletet elégít ki. A mûalkotás ki akarja szakítani az embereket a megszokás kényelméből. A háznak kényelmet kell szolgálnia. Az ember mindent szeret, ami a kényelmét szolgálja, és mindent gyûlöl, ami ki akarja szakítani a megszeretett és biztonságos helyzetéből. Ezért szereti a házat és utálja a mûvészetet.
5. Az aztán csakugyan nevetséges, ha egy nem mûvész ember, teszem egy filozófus-professzor, mély tudományos komolysággal elemzi és demonstrálja a mûvészi alkotás folyamatát. Olyan ez, mint amikor egy hibbant elméjû órás az ő automatájának szerkezetét élő emberi szervezetnek tartja.
6. Nyugtot kell hagyni minden új teremtménynek a maga természetével. A gyereket is hiába hogy apja nemzette, anyja szülte, mégse belőlük való rész, nem a szüleié. Nem nyirbálhatom, nem gátolhatom majd a növését. Véletlenül a mi bölcsőnkbe vetődött látogató lesz, aki majd tovább vándorol. Csak jól kell tudni megvendégelni és szeretni. Se túl kevéssé, se túl nagyon nem szabad sem terhelnünk, sem óvnunk. Závada Pál
7. Annak, aki gyermeket nevel, az élete - én úgy látom - örök gond és aggodalom: hol azon tépelődik, hogyan nevelhetné minél jobban, hol azon, hogy óvhatná meg a szûkölködéstől, pedig azt sem tudhatja, hogy derék vagy rossz gyermekért fárad-e annyit! Euripidész
8. A mûvészetnek szerintem olyasféle szerepet kell betöltenie, hogy kizökkentsen a mindennapokból, és lehetőséget teremtsen arra, hogy valamit végiggondoljunk, amit e nélkül talán nem tennénk meg. Nem hiszek abban, hogy érdemes ennél többet vállalni, hogy a mûvészetnek nevelnie kellene. Éppen elég az embereket a szembesülésre ösztönözni.
9. Szépség és fájdalom - nem lehet elválasztani őket, ahogy a születést sem a vértől. (...) Fájdalom és szépség - egy mûvésznek ezek szülő és gyermek. BioShock c. videojáték
10. Csodálni kell a nőket: ha nem is mindig az alkotást és az eredményt, legalább is a szándékot, mellyel alkotnak. Ha egy közepes mûvész, festő vagy író élete minden szellemi feladatának kivitelét olyan mûgonddal, hajtaná végre, mint ahogy a nők minden nap, néha többször is, összerakják magukat, rizsporból, hajból, körömfestékből, rongyokból és ékszerekből, ha minden mûvész úgy vigyázna az árnyalatokra, a kifejezés finomságára, mint egy áruházi pénztárosnő vigyáz szemöldökének vonalára, vagy mitesszerei nyomára az arcbőrön, vagy kézbőrének finomságára: minden festő Murillo lehetne és minden író Proust. Nagy mûvészek a nők; sajnos, mûvük romlandó. Márai Sándor