Ballag már a vén diák tovább, tovább, Isten veletek, cimborák, tovább, tovább. Ez út hazámból elvezet, pajtások, nyújtsatok kezet! Tovább, tovább, tovább, Fel búcsúcsókra, cimborák!

Kapcsolódó idézetek

1. Ne bízz szegény hon a gondviselésben, Ha él fölöttünk - ő rég elhagyott. Gondolj a múltra, hogyha csüggedeznél, S használd erődet és akaratod. Küzd, törj előre bátran nemzetem! Élet, halál! csak az dicső legyen!
2. És mennek, mennek fekete sorban, Étlen, szomjan, de nem letiportan, Százezer asszony, százezer gyerek: Hazát és jövőt ment ez a sereg... Ha elfagy a kéz és bénul a láb, Előre, fiam, - menj csak te tovább! Van még remény! Csak add a kezed, - majd visszavezet Az északi fény... Jankovics Marcell (hegymászó)
3. Szép életem, lobogj, lobogj tovább, cél nélkül, éjen és homályon át. Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár, te rothadó gondoktól régi magtár. Ifjúságom zászlói úszva, lassan röpüljetek az ünnepi magasban. Kosztolányi Dezső
4. Éljen a hon! Éljetek magyarok! Már én a sírba porladok, ti mint pálmafák, virágozzatok.
5. Isten, add, hogy bujdosásom így végződjék egy szép napon: roskadjak én is le az útra, tettől, tudástól gazdagon, maradjak ott nagy reményjelnek, hogy bárki, aki haza vágyik s átlép felettem gondtalan, úgy mondja halkan, boldogan: már csak tíz perc az út hazáig. Wass Albert
6. Ne félj, magyar, az ki vagyon veled, ezer veszély közt is bizton hazavezet, s ha jó az óra, meghallod szavát. Hazamegyünk! Hazamegyünk! Ne félj, magyar, az ki vagyon velünk, a bujdosásból majd hazamegyünk. A bujdosásunk véget ér hamar, s szabad lesz végre, szabad a magyar. Wass Albert
7. Indulni kell, megint, és az álom búcsút int, De őrizd tovább a csodát egy életen át. Indulni kell, megint, újra menetrend szerint, Még egy forint a világ, nem lóghat a láb. Somló Tamás
8. A jövendő terhe vállaidon fekszik; légy erős, légy törhetetlen, hogy azt diadalmasan elviselhesd. Mi egy szabad hazát adunk nektek örökségbe s a túlvilágról is eljövünk számon kérni, hogy tartottátok fenn a magyarok hazáját. Isten vezéreljen minden pályátokon. Jókai Mór
9. Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni, Csak magyar földön és csak magyarul; Ha bûn, hogy lelket nem tudok cserélni, Jobb is, ha szárnyam már most porba hull; De ezt a lelket itt hagyom örökbe, S ez ott vijjog majd Kárpát havasán És belesírom minden ősi rögbe: El innen, rablók - ez az én hazám! Sajó Sándor
10. Hová mész most, lélek? Hosszú-hosszú út áll előtted. Indulj hát útnak! Remélem, békés utad lesz! E világ már semmit sem tartogat számodra. Távozz hát békével!