Egyénenként az emberi lét kegyetlenül magányos, ugyanakkor pedig az emlékezetünk forrását tekintve egybekapcsolódunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az egyes ember sorsa csak annyiban személyes, hogy esetleg emlékeztet arra, ami már megvan az emlékezetében. Eduardo Mallea
2. Az ember nagyon sokféleképp lehet magányos. Fredrik Backman
3. Egy ember individualitása az emlékeiből áll. Pléh Csaba
4. Bármilyen jellegû is a veszteségünk, akármilyen hézagos az emlékezetünk, az emberben mindig marad valami üresség.
5. Emlékezetünk is elhomályosul, átalakul, de minden élmény leülepedve alakítja személyiségünket. Erőss Zsolt
6. Az emberi tudás önkéntelenül is szubjektív; az emlékezet még inkább. Katherine Woodward Thomas
7. Az emlékek szeszélyesek, tele vannak képekkel, apró részletekkel, jelentéktelennek tûnő hangokkal, amelyek még mindig össze tudják szorítani a szívünket. Paulo Coelho
8. A magány különös dolgokat mûvel az ember lelkével. Nem csupán megsebzi, de fel is kavarja. Robert Lawson
9. Mi, emberek, már olyanok vagyunk, hogy mindent magunkkal hasonlítunk össze, és magunkat mindennel; s így aztán a boldogság vagy a boldogtalanság azokban a tárgyakban van, amelyekkel összevetjük magunkat, és nincs veszélyesebb, mint a magányosság. Johann Wolfgang von Goethe
10. Személyiségünket tapasztalataink fûszerezik, az enyémbe pedig alig egy csipetnyit szórt az élet. Lakatos Levente