Bár volna örök álom életem! S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem Az öröklétnek hozza egy sugára.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha álom csak az élet, Egyszer mindenki felébred Egy tiszta hajnalon, Várja borzalom Vagy irgalom. Ákos
2. Az álom sorsa az ébredés, De mégis él, mégse tévedés, Szép emlék, és ez nem kevés, Jobban fáj az, ha elvész.
3. Csillag vagy nékem, mely száll fenn az égen, oly vonzó a fényed, mit nem érek el. Álmomban látlak, és mindennap várlak, mert amíg élek, nekem csillag leszel. Ihász Gábor
4. Légy csillag, fényt sugárzó, Balsorsom éjjelén; S hajnal, mely harmatot hoz, Örömkönyût nekem: Oh légy a nagy világon Egyetlen mindenem! Gyulai Pál
5. Álmodni szoktam. Néha úgy érzem, az az egyetlen helyes cselekvés. Álmodni, az álmok világában élni (...). De ez nem tart örökké. Az ébrenlét mindig eljön, hogy visszahozzon. Murakami Haruki
6. Valaki egyszer azt mondta nekem: kívánom, hogy álmai még életében váljanak valóra. Azt feleltem erre: - Remélem, nem így lesz, mert ha míg élek, minden álmom valóra válik, halott vagyok. Beteljesületlen álmaink tartanak életben minket. Robert Harold Schuller
7. Szép álmokat. Ezt kívánunk egymásnak. Minden este. És ez így szép, így kedves. Ám az igazi szép álom nem éjszakai. Nem éjjel akarom élni. Nem alvás közben. A szép álmomat ébren akarom álmodni. Megélni. Mert az én szép álmom nappali álom. Valóságos. Akit nem álmodni akarok, hanem élni. Megélni. Teljes valójában. Mert a szép álmom te vagy. Csitáry-Hock Tamás
8. Mennyivel könnyebb volna, Hogyha két életem volna. Egyet örökre odaadnék neked, A másik szabad lenne, Minden nap szárnyra kelne, S mindenkit szeretne, akit lehet. Piramis
9. A szemem lehunynám, úgy aludnék végre, és kívánnék magamnak nyugalmat, ébrenlét helyett egy jó hosszú álmot estére. De az tényleg hosszú álom legyen, tartson ki pár éjszakát nekem! Azt sem bánom, ha mostantól mindvégig, innentől örökké tartson, míg élvezem. Road
10. Jaj! a ki egyszer van és kezdett lenni, örök halál annak semmiségbe menni. Ha nem levék vala, e nagy jót nem tudnám, S a nem esmért halál karjain aludnám, De az élet bennem mihelyt szikrát vetett, Fellobbant a hozzá vonszódó szeretet. Csokonai Vitéz Mihály