Bárcsak találnék néhány jobb hangot, amit még senki sem hallott! Bárcsak jobb hangom lenne, ami jobb szavakat énekel! Bárcsak találnék néhány akkordot újfajta sorrendben! Bárcsak ne kellene rímelnem minden alkalommal, amikor énekelek! Azt mondták, ha felnövök, minden félelmem enyhülni fog, De most bizonytalan vagyok, és érdekel, mit gondolnak az emberek.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt is mondták, amikor gyerek voltam, hogy most jó nekem, és amikor felnövök, majd rossz lesz, állandóan ezt hajtogatták, amikor sírtam, addig örülj, amíg gyerek vagy, és én nem vitatkozhattam velük, mert nem tudtam, milyen felnőttnek lenni. Féltem, hogy igazuk van, hogy felnőttnek lenni még ennél is rosszabb, de ez nem igaz, egyáltalán nem, mert én sokkal szívesebben vagyok felnőtt, mint egy tehetetlen gyerek, akinek a felnőttek arról papolnak, hogy milyen jó neki. Czakó Zsófia
2. Ijesztőnek tûnhet, hogy szavakba kell öntened, mit érzel, mire van szükséged, ha még sosem csináltál ilyet. De ha hallatod a hangod, az erőt ad.
3. Nagyon szeretek énekelni. Néha úgy gondolom, hogy milyen jó is lenne, ha egy éneklő géppé változnék. Nem éreznék többé semmit. Sem vágyat, sem féltékenységet. Egy olyan fantasztikus gép lennék, ami sose fáradna el, de ha lemondanék az érzelmekről, akkor már nem is tudnék énekelni. Fárasztó embernek lenni.
4. Lassanként fénnyel és értelemmel telt meg minden. A bizonytalanság szertefoszlott, a szavak maguktól törtek elő, és már nem is ügyeltem olyan nagyon, hogy mit mondok. (...) Hallgattam a saját hangomat, de mintha már nem is én lettem volna, mintha másvalaki beszélne, az a bizonyos valaki, akivé válni szerettem volna. A szavak már nem fedték a valóságot, eltolódtak, átsiklottak más, színesebb területekre - nem, amelyeken az életem apró eseményei zajlottak -, és én tudtam, hogy már nem az igazat mondják, hogy képzelgéssé és hazugsággá válnak, de nem törődtem vele, hiszen az igazság vigasztalan volt és fakó, s csak az érzelem, csak az álmok visszfénye fejezte ki az igazi életet. Erich Maria Remarque
5. Minden embernek, aki valaha volt, van vagy lesz, van egy dala. Ezt a dalt nem írta senki. Van dallama, van szövege. Nagyon kevesen jutnak odáig, hogy eléneklik a saját dalukat. A legtöbben attól félünk, hogy a hangunk nem elég jó hozzá, vagy a szöveg túl butuska, túl őszinte, netán túl fura. Így az emberek inkább megélik a dalukat. Neil Gaiman
6. Táncolni akarok, mintha senki sem figyelne, Szeretni akarok, mintha ez lenne az egyetlen dolog, mit ismernék, Nevetni akarok, szívem mélyéről, Énekelni akarok, mintha minden hang és szó érted szólna... One Ok Rock
7. Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat, Hogy lesz, amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat, Ha felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye, De ha hívni próbálnál, túl késő, nem lesz, aki felvegye. Children of Distance
8. Nem tudom pontosan kifejezni, amit érzek, ezért vagy hallgatok, vagy azt mondom, amit mindenki mond. Így remélem, hogy megértenek. Ágai Ágnes
9. Amikor kiéneklek bizonyos hangokat, amelyekhez rengeteg fizikai erő szükséges, úgy érzem, mintha lebegnék, kilépnék a testemből... nagyon furcsa az egész... és időnként, amikor élőben játszom el egy dalt, érzem azt, ami a megírása közben inspirált. Ilyen lehet, amikor az ember egy bizonyos személlyel megtapasztal egy bizonyos érzést.
10. Nem tudja, miért oly szomorú, csak érzi, (...) és vágyakozik zaj, élet, emberek után. Csak rájuk szeretne nevetni, jó estét kívánni, csak a kezüket vágynék megrázni. Csak egy hangot kívánna hallani. Csak legalább a saját hangját hallaná, amint valakihez szól... Kosztolányi Dezső