Bárhová veti is az ember tekintetét, nincs a világon oly parányi hely, melyen dicsőségének legalább valami kis szikráját ne látnók ragyogni. S nem tudjuk a világ messze terjedő, szép és dicső alkotmányát úgy vizsgálni, hogy a megmérhetetlen erejû fényesség egészen el ne kábítson bennünket. Ezért a Zsidókhoz írt levél szerzője találóan nevezi a világot a láthatatlan dolgok nézőhelyének, mivel e világ szép rendje számunkra tükör, melyben az egyébként láthatatlan Istent meglátjuk.

Kapcsolódó idézetek

1. Mérhetetlen áldásban részesültünk. Kiváltságosak vagyunk, és nem csak abban a tekintetben, hogy örömünket leljük a bolygónkban; lehetőséget kaptunk annak megértésére, miért van nyitva a szemünk, és miért látja abban a rövid időszakban, mielőtt örökre lezárulna, éppen azt, ami elé tárul. Úgy vélem, ebben rejlik a válasz azoknak a korlátolt gondolkodású zsugoriaknak, akik mindegyre azt firtatják, mi a tudomány haszna. Richard Dawkins
2. A világ tele van olyan dolgokkal, amelyeknek csak örülni lehet. Csak ahhoz nem jutnak el az élet csodái, akinek nincs füle, szeme, érzékelése a csodákhoz. Fábián Juli
3. Mindaz a szépség, amit a világban szemlélünk, annak a nagy láthatatlannak a visszfénye, ami akkor mutatja meg magát, ha van bátorságunk az igazság felé haladni.
4. Meglátta a Holdat a horizonton. Biztos volt benne, hogy Isten tette oda emlékeztetésül, hogy mennyire kicsi helyünk van a világban. Arra emlékeztet, hogy ami szép, az mulandó. Ben Sherwood
5. Oly érdekes, oly szép ez a világ, Oly sok szépséget láthat, aki lát. Ne hunyd be szemed, bátran nézz körül, S meglátod majd, a szíved mind örül. Benedek Elek
6. Az, amit világnak nevezünk, úgy tûnik, hogy a végtelenségig nyúlik, de valójában hihetetlenül szûk. Egy rész, mit magadból megláthatsz. Egy rész, melyet a kezeddel elérhetsz. Egy rész, melyet érezhetsz. A világ nem valami, amiben minden el van tervezve. A világ valami, amit te alakítasz. (...) A te saját világod.
7. A tükör (...) a megváltozás lehetősége. Az önmagunkba, lelkünkbe és sorsunkba való bepillantás a tükör képében testesül meg. Megváltoztat, és közli a kíméletlen igazságot. Látjuk benne a saját tekintetünket is, és ez a tekintet minket tanulmányoz.
8. A természet nem úgy jelenik meg előttünk, mint vak erők káosza, nem úgy, mint energiának és anyagi részecskéknek a kusza keveréke; éppen ellenkezőleg, nyilvánvaló rend van benne. A bolygónkon tévelygő emberek számára Isten lényege mély titok marad, mindazáltal a természet megfigyelése nem hagy kétséget az Õ létezésének valósága felől.
9. A láthatatlanságnak is megvan a maga nehezen felfedezhető, de sokszor roppant előnye. Például nem kell elmagyarázni a lehetetlent: ha úgy látja mindenki, hogy nem csinálok semmit, én mégis miért gondolom ezt a semmit nagyon is soknak. Ha szem előtt vagy, lehetetlen bámulni az eget anélkül, hogy ne vonj le belőle konklúziót, ne tedd fel a kérdést, hogy kékebb-e a tegnapinál, egyszerûen képtelenség önmagában látnod, nézned, élned. Önmagadat is mindenképp valamiféle eszmény részeként kell szemlélned; apád, anyád, nagyanyád, a szomszéd vagy a szomszéd lányának szemszögéből, és nem lehetsz csak úgy, önmagadban, ahogyan az ég, vagy az égen a felhők, felhők között a nap, a nap alatt a tó, a tavon egy csónak, a csónakban az esővíz, esővízen némi jég, némi jégben a fagyott juharlevél, levélben az ér, érben a szín, színben az érzés, érzésben a tudás, a tudásban minden, mindenben a semmi, a semmiben pedig te.
10. Légy a két látó szeme az én távolba látó lelkemnek, és úgy írd le, amit láttál: a tengert, a földeket, a népeket, hogy olvasván, behunyt szemmel úgy lássam ezt a csodálatos, sokszínû világot, amint neked megadatott látni.