Bármennyire szeretnénk is az ellenkezőjét, ha elérjük a "gondolkodom, tehát vagyok" szintjét, azonnal belefutunk a viszonválaszba: "Létezem, tehát meghalok."

Kapcsolódó idézetek

1. Lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érzed, hogy nem megy tovább. "Túl nehéz. Nem bírom" - ezek a gondolatok kavarognak a fejedben. Jó szó a "holtpont", mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább és megnyeri a csatát. Müller Péter
2. Az életben örökké valamivé leszünk. Ha valaki úgy tartja, ő lett valamivé, az azt jelenti, hogy halott. Christian Friedrich Hebbel
3. Ha élni vágyom: csak halált lelek. Ha halni vágyom: életet... Legyen hát! William Shakespeare
4. Vagyunk is, meg nem is vagyunk. Épülünk és rombolunk. Valamilyenné válunk és közben apránként sok mindent tönkreteszünk és elpusztítunk, s csak a legvégén eszmélünk, mikor már hiába. Ács József
5. Mi magunk vagyunk a világ, melyet teremtettünk, és amikor megszûnünk létezni, velünk megszûnik a velünk megteremtett világ is; és akik tudják, hogy a saját világuk utolsó napjait élik, azoknak a halál egészen más. Minden valóság elpusztulása olyasmi, amihez semmilyen beletörődés nem elég.
6. Hogy hibázunk, az természetes. Ha azonban anélkül halunk meg, hogy értelmet adnánk ezeknek az elrontott dolgoknak és megpróbálnánk felfogni, értékelni őket, akkor maga az élet tényleg teljesen hiábavalóvá válik. Susanna Tamaro
7. Az élettel esztelenség sokat törődni, mert az ember megzavarodik az értelmetlenségek és komiszságok útvesztőjének megfejtésében, a halál pedig éppúgy megjelenik, ha gondolunk rá, mint ha nem törődünk vele.
8. Az emberi élet - úgy érzem - csak kívülről nézve hat egyenes vonalnak, mely a bölcsőtől a sírig vezet s ott megszakad. Pontosabban: a fizikai halál nem azonos a valódi halállal. Úgy érzem, mindannyiszor meghalunk, amikor valóban élünk: amikor "belehalunk" egy fölismerés, egy igazság, egy öröm vagy akár egy nagy bánat átélésébe. Amikor megfeledkezünk önmagunkról, s mégis végtelenszer megsokszorozva visszakapjuk önmagunkat. Pilinszky János
9. Egészen addig, míg nem velünk történik, nem minket érint, egyszerûen nem törődünk a problémákkal. Ilyenkor mondjuk, hogy "ja, meghalok, meg kell halni úgyis". De amikor persze majd ÉN haldoklom, akkor biztos vagyok benne, hogy beszarok, és bármit megtennék, hogy csak ne kelljen. Dombóvári István
10. Amikor úgy érzem, nem történik semmi, nem történik az élet: az a halál. Egyszerûen az életből kevesebb lesz, és akkor nyilván több lesz valami másból.