Be furcsa, hogy az ember látja, milyen kacagnivaló bolond más, mikor szerelmes, mégis egyszer aztán kikacagtatja saját magát is, amikor szerelembe esik ő is. (...) Megesküdni ugyan nem mernék rá, hogy a szerelem osztrigává nem bûbájol engem is, de arra aztán megesküszöm, hogy amíg osztrigává nem változtam, ilyen bolond nem leszek.

Kapcsolódó idézetek

1. Milyen furcsa, hogy mi, emberek, ilyenek vagyunk. Amint hallunk egy történetet, máris behelyettesítjük a szereplőket, és magunkat is elhelyezzük a mesében. És az is milyen furcsa, hogy mások is, más korokban, más városokban éppúgy éreztek és éreznek, mint mi. Pedig mikor az ember szerelmes, azt hiszi, csakis vele történhet ilyen csoda, azt hiszi, más lelkében még sosem játszódott le ez a nagy boldogság és nagy szenvedés. (...) A szerelem túlságosan összetett, fantasztikus és megmagyarázhatatlan érzés ahhoz, hogy beszélni lehessen róla. De benne él az ember minden mozdulatában.
2. Bárki, aki szerelmes lesz, különccé válik. Õrültség ezt csinálni. Mintha valami társadalmilag elfogadott formája lenne az őrültségnek.
3. Aki szerelmes, állandóan arra a személyre gondol. Beleszeretni valakibe bolonddá tesz. Genki Kawamura
4. Nem tudom, milyen örökké szeretni. Milyen, ha lehozzák a csillagokat. Miként lehet valakivel megöregedni, s szép szavakban esküdni a valójában bebizonyíthatatlant... Sohonyai Attila
5. A szerelemért kockáztatnunk kell, hogy hülyét csinálunk magunkból. De hát, ha valami megéri, akkor ez az. Enyedi Ildikó
6. A szerelem mindig bonyolult. Ha az ember szerelembe esik, azzal aláírja a szerződést, ami a feje tetejére fogja állítani az egész hátralévő életét.
7. A szerelem furcsa dolog. Boldog leszel tőle, aztán szomorú. Olyasmiket is megteszel, amiket azelőtt sosem tettél volna meg.
8. Milyen bolond is tud lenni az ember, ahelyett, hogy örülne, hogy szeretik, átkokat fogad, mert az a szeretet nem az ő szája íze szerint való. Halász Margit
9. Vannak köztünk olyanok, akik rögtön megkergülnek, mihelyst egy új alak tûnik fel a színen. Ez nem szerelem, inkább valami torz vágy; ilyenkor a szerelembe szeretnek bele.
10. Bizonyára szerelmes vagyok. (...) Ez a nyughatatlanság, ez a fásultság és butaság, meg hogy semmi kedvem leülni, és elfoglalni magam, mert úgy érzem, minden unalmas és ostoba a ház körül! Bizonyára szerelmes vagyok; én lennék a legfurcsább teremtése a világnak, ha nem szerettem volna bele - legalábbis néhány hétre. Jane Austen