Benned, asszony, szép és büszke bálvány, rejlik szívemnek minden kínja s vágya, de mûvészetem gyenge, hogy kivájja a boldogság szobrát, ahogy kívánnám.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyûlöllek, hogy ennyire tetszel, hogy szép vagy, jó és gyenge, fáradt; lázongva tiszteli bizalmad a meggyávult, lomha, nagy állat. Szabó Lőrinc
2. Isteni homály a női szívben, szent misztérium tele költészettel, bûbájos árnyéka féltett valóságnak. Mikszáth Kálmán
3. Gyöngék, gyávák, bolondok mindaketten, nem bíztam benned eléggé, s te bennem; a legnagyobb jó voltál életemben és most mégis a kevésért siratlak: minden kincs a kezdete volt csak annak, mit bûneim benned eltékozoltak. Szabó Lőrinc
4. Nehezen megy az, hogy a mûvésznek boldog legyen a házasélete. Mert a mûvészet mindig szebb a legszebb asszonynál is s még a legszerényebb asszony sem tûr meg maga mellett egy ilyen vetélytársat. Ernst Julius Hähnel
5. A mûvészet gyötrelmes teher és csodálatos kiváltság. A felsőbb hatalom csak a legjátékosabb állapotunkban tud végre kezdeni velünk valamit. (...) Úgyhogy nyugodj le szépen, és menj vissza dolgozni. Rendben? A benned rejlő kincsek remélik, hogy igent mondasz. Elizabeth M. Gilbert
6. A fényes győzelemnek fáradság, kín az ára, Az áhított siker álmatlan éj leánya. Kit gyöngyért hajt a vágy, s a szíve reszket érte: Az búvár lesz: leszáll a zord tengerfenékre. Ki dicsőségre vágyik, de érte semmit nem tett, Oly álmot álmodik, amely nem teljesedhet!
7. Légy áldott, oh Isten, azon szent örömért: mely keblünkben a szeretet édes hevületeiből, és tiszteinek hív teljesítéséből származik, s megnemesíti célunkat, pályánkat, életünket. Légy áldott az igaz hazaszeretetben érezhető boldogságért! Én erőtlen nő, nem mutathatom meg vonzalmamat édes hazám iránt úgy, mint az erősek; de ha karom gyenge is: szívemben erős és lángoló az érzés, mellyel áldozni kívánok Felséged előtt szeretett hazámért. Ne engedj Uram, ennek határára és mezeire csapást, ínséget és pusztulást szállani, hanem áraszd inkább ki áldásaidat halmaira s völgyeire, hogy találhassa meg a munkás fáradságának díját, s ne hulljon hasztalan orcájának verejtéke! Tompa Mihály
8. A szegény, büszke mûvészlélek, megáldva a teremtés hatalmával, nem viseli-e az egoizmus könnyen sebző fegyverét? A gondolatok hatalmas áradata kavarog körülötte, mely magába nyel mindent, még a kedvesét is, kinek vele kellene úsznia. Ugyan melyik bókoláshoz szokott nő hinne ilyen ember szerelmében? Melyik futna utána? Az ilyen férfi nem ér rá mindazt a sok évődő majomkodást elkövetni, ami olyan kedves az asszonyoknak és amivel az agyafúrtabb s felületesebben érző ember győzelmet arat. Munkára amúgy is kevés idejét hogyan vesztegetné el azzal, hogy önmagát kicsinyítse, cicomásan udvarolva? Honoré de Balzac
9. Úgy szeretnélek én is lámpásom esteli, halavány fénye mellett megörökítni, drága arany és kék szavakkal csak Téged festeni, míg ujjam el nem szárad, mint romló fának ága, s le nem lankad fejem a béke isteni ölébe, én Szerelmem, világ legszebb Virága. Dsida Jenő
10. Csordultig van telve szívem. Nem ábrándozom többé; hogy csatákat nyerjek; (...) nem irigylem a költők babérkoszorúját; a királyok koronáját. Te az enyém vagy: ez minden dicsőségem; minden boldogságom; a te szerelmed az én babérkoszorúm, koronám s megnyert dicső csatám! Rudnyánszky Gyula