Beszédünkben éppen az a jó, hogy pontos képet, látleletet ad a beszélő lelkületéről. Az a sok förtelem, amit egyes magánemberek egymásra vagy épp "közéleti kitûnőségek" a parlament nyilvánossága elé okádnak, véletlenül sem a nyelvet minősíti, hanem a használóit.

Kapcsolódó idézetek

1. A nyílt, egyenes beszéd nem azt jelenti, hogy minden önkontroll nélkül tüstént a másik arcába vágjuk mindazt, ami első pillanatban a lelkünkbe tolul. Olykor ajánlatos a nyelvet fékezni, mérlegelni: az igazság vagy csak a puszta indulat késztet-e arra, hogy gátlás nélkül nyilvánuljunk meg. A sértő fogalmazás nem őszinteségünk, hanem bárdolatlanságunk jele. Jókai Anna
2. A finom megvetés kitünteti ízlésünket, ez az előjogunk, mûvészetünk, sőt talán erényünk is, a legmodernebb emberek erénye a modernek között. A gyûlölet viszont egyenlősít, azonos szinten állítja szembe egymással az embereket, a gyûlöletben megbecsülés rejlik, végül pedig a gyûlöletben sok a félelem, nagy része félelemből áll. Friedrich Nietzsche
3. Ha valamilyen formában kiállunk a nyilvánosság elé, például előadunk valamit, alkotunk egy mûvet, vagy csak olyan véleményünk van, amelyet érdemesnek tartunk megosztani másokkal, azzal alapvetően azt kürtöljük világgá, hogy "szerintem ez tetszeni fog nektek". Egyértelmûen keressük mások megbecsülését.
4. A mai magyar, az utca emberétől az országgyûlési képviselőn át az akadémikusig azt hiszi, hogy akkor beszél a kornak megfelelően, ha a magyar kifejezések helyett minél több idegent, lehetőleg angolt használ. Most már ott tartunk, hogy ezt észre sem vesszük. Pedig ha valaki az anyanyelvén nem tudja magát megfelelően kifejezni és minduntalan idegen szavakat kölcsönöz, az nem a mûveltség jele.
5. Megvallom, szerény véleményem szerint egyáltalában nem dicséretes dolog mindent elbeszélni, még ha személytelen formában tesszük is. De mivel a gondolat dermedt és béna, amíg a beszélő igazi kapcsolatot nem talál hallgatóival, megbocsátható, ha azt képzeli, hogy egy megértő, együttérző, ha nem is egészen bizalmas jó barát figyel a szavára. Így fölenged az ösztönös tartózkodás, az ember elmond egyet-mást arról, ami körülötte, és arról is, ami benne van, anélkül, hogy legbensőbb énjéről letépné a fátylat. Ilyen értelemben és ilyen határok között, azt hiszem, jogos az önéletrajz is, és nem sértjük vele sem a magunk, sem az olvasó érzéseit. Nathaniel Hawthorne
6. Beszéde árulja el az embert, téged is, engem is, ez jelzi emberségünket. Michel de Montaigne
7. Az embereknek megvan rólunk a pontos, jól körülírható véleményük. A személyünkről kialakult kép azonosítja a stílusunkat, a stílusunk pedig értünk beszél. A stílus mi magunk vagyunk.
8. A nyelv elsősorban rábeszélésre való. Arra, hogy meggyőzzünk valakit arról, mit szeretnénk, hogy amit jónak tartunk, az miért jó, és hogy azt a másik is annak tartsa. Nem objektív, hanem szociális információátadás történik. Csányi Vilmos
9. Nekem sokkal szimpatikusabb, amikor leülök egy bûnözővel beszélgetni, és én tudom, hogy bûnöző, tudjuk, hogy egy bûnözővel beszélget egy újságíró, ez ki is van akár mondva, és beszél a balhéiról vagy az ügyeiről. Bennem ez sokkal korrektebb ember benyomását kelti, mint az a politikus, akiről tudom, hogy bûnöző, ha nem is kapta el a hatóság, de ő játssza a politikust. Emberileg hozzám sokkal közelebb áll az, aki pacekba bûnöző. Dezső András
10. A nyelvnek ereje van. Nem csak kifejezi a társadalmunkat, hanem formálja is azt.