Bitang napok, kegyetlen kölykei az időnek, rablói kedvnek, hajnalnak, erőnek, - hoztok vígaszt valaha? Alkonyatkor? Akkor se, ha már nem kell?... Vagy csak akkor?!

Szabó Lőrinc

🎖️ Katonatiszt 💧 Locsolóversek

Kapcsolódó idézetek

Az éjszaka gyilkosai, rablói kegyetlenek, de tettüket vállalják. Amikor a nap az ég ura, minden bonyolult, alattomos és nem kevésbé kegyetlen. Csak hosszadalmasabb. Mire megérted, hogy melletted rabolnak, ölnek, már semmit se tehetsz. Fejes Endre
Az idő senkinek meg nem áll, és az élet nem utcabál, nem csupa vígság és öröm, nem csupa: "igen", "köszönöm". Minden nap új harcot teremt, nehezen születik a rend, több a gonoszság, mint a jó, de mindig van vigasztaló.
Nem elég, hogy nem tudjuk egymást boldoggá tenni, raboljuk el még azt az örömöt is, amelyet időnként minden szív meg tud még szerezni magának? Mutasson nekem embert, akinek rossz a kedve, és mégis olyan tisztességes, hogy elrejti, egymaga hordozza, és nem rombolja szét maga körül az örömöt! Vagy nem bosszankodás-e inkább a rosszkedv a saját méltatlan voltunkon, nemtetszés saját magunkkal szemben, egybekapcsolva mindig némi irigységgel, amelyet viszont valami ostoba hiúság uszít föl? Látunk boldog embereket, akiket nem mi tettünk boldoggá, és ez elviselhetetlen. Johann Wolfgang von Goethe
Hétköznapi emberek (már megint?), idősek, gyermekek (mégis kik?) Cipelik a terhet, akkor is, ha tovább már nem megy. Vidám szomorúság (micsoda?) átvenni másnak a súlyát (hogy?) Mindezt feltétel nélkül (miért?), lényegtelen a tanulság. Punnany Massif
A "felnőttek" általában lehetetlenül gazdálkodnak az idővel. Örökös várakozásban élnek, múlt és jövő szakadékában. Egyre várnak valamit (hol ezt, hol azt), mígnem elérkezik haláluk órája. Nem így a gyerekek. Õk egy szabad órába, egy délutánba, egyetlen percükbe is életük egészét ömlesztik bele, ahogy csak a nagyon gazdagok tudnak és mernek költekezni. (...) Míg a gyermekkort kinőjük, e lelki gyermekséget halálig megőrizhetjük. Pilinszky János
Ti, emberek, egy ideje már nem vagytok olyan színesek, mint régen! (...) Valamikor többet, szebben ábrándoztatok! Röpült, szárnyalt, táncolt, varázsolt a lelketek! Ám mostanában mintha kopna az emberi képzelet! Vavyan Fable
Ó, lányok! micsoda erő van a ti szemetekben. Nélkületek éltem én sokáig, nékem a mosoly nem elég. Tőletek retteg az éjszaka, a reménytelen ég, ti kényszerítitek a halált is megadásra, ne hagyjatok el soha, tanítsatok és szeressetek, csüggedő szivemben reményt ébresszetek. Ne botladozzam egyedül, mint árva szörny, az éjszakában.
Az idő, szelíd szörnyeteg, számon tart minden ünnepet. Barát, mégis ellenség, örökké nem lesz tiéd. Idő, amíg rájövünk, az idő egyetlen kincsünk. Tékozlón bánhatsz vele, igényt tart létedre.
Amíg csupán lopjuk magunknak egymást: csak lopott holmi lesz, mi rég miénk, vezekelünk a rég megérdemelt nász visszaeső kis bűnözőiként, akié vagy, elvesz naponta tőlem, s ha néha visszakaplak egy napig: megint sután, csak félig-ismerősen puhatolom felejtett titkaid, heteken át, míg várom folytatását egy-két lopott órának, meglopok minden varázst, mit új találkozás ád. Baranyi Ferenc
Majd egyszer... nagy bőgés után, Vagy egy kacaj közt. Vagy csak magára nézek, kedves, Ha egy lemez lejárt. Vagy, vagy csak úgy, Egy cigaretta közben. Este majd. Vagy délután. Vagy délben. Nem tudom. Holnap talán már. És talán soha. Mi az? maradjon! csak tovább ne álljon. Várjon. Talán csak percig. Várjon. Várjon. Szép Ernő