Bizonyos bútorok, amelyek mellett felnő az ember, valamiképpen fontossá válnak. Az ember valahogyan kötődik hozzájuk, maga sem tudja pontosan, miért.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember egyszerûen kíváncsi. Én, tudják, hiszek egy hely hangulatában. Az emberek gondolatai, érzései beszivárognak a bútorokba, a falakba. Agatha Christie
2. A tárgyak fontosak, a tárgyak kellenek, és egymás mellé rendezgetésük igazi vizuális-intellektuális-érzéki élvezet. Nekem. És ha tárgyakkal hasonlóan személyessé tett lakásokban járkálok, igazolva érzem magam. Winkler Nóra
3. Amikor az ember felnő és elkezdi megérteni az emberi kapcsolatokat, rájön, hogy egyesek miért mondták neki ezt vagy azt, vagy miért viselkedtek egy adott módon. Megérti a hallgatásaikat. Fabio Volo
4. A gyermekek nyáron otthon voltak. Nőttek. Meglepő, milyen gyorsan tud nőni a gyermek. Ma még ostorral játszik s fabábuval. Holnap már új topánka kell neki s rendre kinövi a ruháit is. Észre se veszi az ember s már beleszól a nagyok beszédébe, ismeretlen barátai vannak, idegen gondolatok, vágyak, célok, szeszélyek hálója szövődik a lelke köré. Wass Albert
5. Mert az élet az valami roppant különös dolog. Az úgy odakötözi az embert a földhöz, egy völgy hajlatához, vagy egy domb oldalához, úgy odakötözi még akkor is, ha nehéz és nyomorúságos élet, hogy az ember lassanként odanő hozzá, gyökeret ereszt belé s lassan otthonának kezdi érezni akkor is, ha idegen. Wass Albert
6. Az öregekhez hozzánőttek a tárgyak, és sokkal többet jelentenek számukra, mint a fiatalnak. Szabó Magda
7. Lehet, hogy csak azt akartam megtudni, mit is akarok. Talán ezzel jár, ha felnő az ember. Mark Lawrence
8. Még ha nem ragaszkodunk is már a tárgyakhoz, akkor is jelent valamit, hogy sokáig ragaszkodtunk hozzájuk, mert ez mindig a mások számára felfoghatatlan okokból történt. Marcel Proust
9. Az ember valahogy hozzászokik az élethez, amelyet él.
10. Valamikor szerettem volna egy helyen gyûjteni tárgyakat magam köré, végül csak helyeket, élethelyzeteket sikerült. Ez se kevés. (...) Ami fontos tárgy, az úgyis belém költözik, nem tud elveszni. Parti Nagy Lajos