Bokrétás vőlegény, koszorús menyasszony, Ifjú párok, akik most esküsznek talán: Hej régen volt már ez, éppen fél századja, Egyik édes apám, másik édes anyám. Bokréta apámon, koszorú anyámon, Hogy a jó isten ezt megengedte látnom!

Kapcsolódó idézetek

1. Újra látlak és szeretlek, Nem mint régen, százszor jobban: Bokréta lett szívem, melyben Egy egész érzés-csoport van. A gyermeki szent ábrándok, Az ifjúság szilaj heve, És a férfi szilárdsága... Tele van a szivem, tele. Tóth Kálmán
2. Újra itt az új esztendő, Új reményû szebb jövendő, S újra itt van, jót kivánva, A nagyapa unokája... Öreg apó, ifju lányka, Ó-év, új-év egymást váltja.
3. Kedves kis leányom, Koszorús menyasszony, Fejedre az ég is Áldást harmatozzon - Koszorús menyasszony.
4. Az emberek állnak (...) sorba. Testük a pózna, karjuk a drót. És híven adják le egymásnak Apákon, fiún, unokákon Át az egyszer hallott szót.
5. Ha a menyasszonyt a mirtuskoszoru, a szives háziasszonyt pedig a vendégkoszoru ékesíti, az anyáknak és nagyanyáknak a kö­rülöttük nyüzsgő gyermekek és unokák ele­ven koszorúja a legszebb ékessége.
6. Az idősebb pár már jó ideje élt együtt, a fiatalabbak nemrég házasodhattak össze. Az ilyesmit meg lehet állapítani abból, ahogyan az egymást szerető emberek veszekednek. Minél régebben vannak együtt, annál kevesebb szó szükséges hozzá. Fredrik Backman
7. Rég várt szép nap, Születésnap, Köszöntelek! Kert virága, Bokrétába Kötöttelek!
8. - Imádom az esküvőket, a szerelem és remény ünnepe, és van torta. - A menyasszony eljátssza, hogy szûz, a vőlegény eljátssza, hogy megtalálta az igazit, és az örömszülők eljátsszák, hogy kedvelik egymást. A hazugok karácsonya. - És mégis szép.
9. Ég áldjon! Oly soká mentünk mi egy irányba, most más úton megyek, te is menj más úton. Az értelmed legyen úrrá a bánaton, s kérlek, ítéletet ne mondj rólam hiába! Hatalmunk nincs magunk felett. Elhamarkodott esküinken, mit tettünk ifjú éveinkben, a mindent figyelő sorsunk nagyot nevet. Jevgenyij Abramovics Baratinszkij
10. Kormosan, de tiszta szívvel, A füst barna fiai Beköszönünk ma hozzátok, Házak boldog urai. És kivánunk, és ohajtunk Ujnál újabb esztendőt, Szerencsével rakodottat, Nem is egyet, sem kettőt, Hanem igen, igen sokat, Annyit, mint a kis világ, Mennyi csillag van az égen, Régi fákon mennyi ág. Vörösmarty Mihály