Boldogtalan, kinek szerelme nem fogant meg, boldogtalan, kinek márvány-kemény a szíve, de százszor az, ki boldogságát elveszítve, a tûnt napok felett csak vágyával keringhet.

Kapcsolódó idézetek

1. Szomorú, ha a szív megalkuvást keres; szeretni szomorú felényi szeretetért, vagy annyiért se, mást. Szomorú lesz még húsz évet leélni. Kálnoky László
2. Aki nem tud szeretettel feloldódni, másban és másért: boldogtalan marad. Szentkuthy Miklós
3. Aki szakadatlanul és minden mást kizárva az örömöket hajszolja, az boldogtalanságra ítéli önmagát. Tartós és teljes boldogságra csak a szeretetben találhatunk. Lukács László (piarista szerzetes)
4. Nem az a boldogtalan, kinek Nincsen a földön semmije, Hisz` hogyha még remélni tud, Akkor nyugalmat lel szive. (...) De az boldogtalan nagyon: Kinek már megvan mindene, - Amit a sors adhat neki - S mégsem elégszik meg vele.
5. Az ember, aki elszalasztja élete szerelmét, végül egyedül marad bánatában, és a világ minden sóhaja sem csillapítja lelke fájdalmát.
6. Aki nem anyai szív mellett nőtt fel, aki nem a feleség szíve melege mellett éli az életét, aki a maga szívére nem ölelhet gyermeket, aki nem halna meg senkiért, hogy megmentse, az olyan ember élete nem teljes. Mintha olyan országban élne, amelynek nincsen Napja. Gárdonyi Géza
7. Ki nem kap a házasságon, Hiába él a világon; Szíve fagyos, kebelében; Savó, nem vér, foly erében.
8. Aki nem tudja átélni a másik örömét, fájdalmát, aki képtelen belebújni egy másik ember lelkébe, aki nem éli át, hogy a másik ember önálló világ - az (...) nem tud szeretni még. Müller Péter
9. Kinek szívét tündér rabolta el, Tudja: elveszett örökre. Holdfényes álomra hiába lel, Még sincs e földön szerelme. Ábrahám Viktor Rydberg
10. A magány a legkegyetlenebb évszak (...), pusztítóbb, mint a tél minden hidege, hibernálja a szívet. A szívnek nincs kiért élnie, nincs kiért ébren maradnia, nincs kiért sebesen és vadul vernie. A magányosnak csak emlékei és reményei vannak, álmai és illúziói.