Celládban ülsz és kérdezgetnek. Nem látod, ki az. Hangja belőled cseng. Vallanod kell. Legalább önmagadnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Zárt szobádba kopogtatok, csendedbe lépnék, nem tudok, szólítanálak, nem lehet, elrejtetted a lelkedet.
2. Egy cellában mindenhol te magad vagy. Te magad vetülsz a falakra, az ágyra, a plafonra, te vagy a tér és a moccanatlan idő. Hartay Csaba
3. Ártatlan vagyok. Elmész bármelyik börtönbe, megkérdezel bárkit, aki az idejét tölti, és azt fogja mondani, hogy ár-tat-lan. "Hitvány tárgyalásom volt. Lusta volt az ügyvédem. Toledóban voltam az anyámnál". Igen, hallasz egy rakás szemenszedett hazugságot. De mi van azzal az eggyel, aki az igazat mondja, azzal, aki tényleg ártatlan? A hangját olyan mélyen eltemetik a többiek, hogy bereked, ha próbálja hallatni magát.
4. A fejed fölött az ég, de a választ mégse onnan várd. Hunyd le a szemed, nézz szét belül, valaki szól hozzád. Tankcsapda
5. Ebben vagy te egy hang. Hallgasd magad. Örömet keresel? Magadba mélyedj el.
6. "Jó lenne hinni", sóhajtod. És nem látod: benned hinnének.
7. Ijesztőnek tûnhet, hogy szavakba kell öntened, mit érzel, mire van szükséged, ha még sosem csináltál ilyet. De ha hallatod a hangod, az erőt ad.
8. Jó ember vagy! Tudom, sokan mondták, hogy nem! Annyiszor hallottad, hogy talán kezded elhinni. De nem engedheted meg másoknak, hogy megmondják ki vagy. Magadnak kell eldöntened!
9. Te is kérdezel engem s én hallom szavad, Azt felelem, hogy nem felelhetek, magadnak kell rájönnöd. Walt Whitman
10. Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom, ki vagy. A bennünk továbbrezgő dallamok és foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmi lélekelemzés nem hoz felszínre. Bevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahova másképp nem férkőzhetünk. Kodály Zoltán