Egy cellában mindenhol te magad vagy. Te magad vetülsz a falakra, az ágyra, a plafonra, te vagy a tér és a moccanatlan idő.

Kapcsolódó idézetek

1. Celládban ülsz és kérdezgetnek. Nem látod, ki az. Hangja belőled cseng. Vallanod kell. Legalább önmagadnak. Szepes Mária
2. A szabadság benned magadban van. Mariam Petroszjan
3. Hol te vagy, ott a világ maga. William Shakespeare
4. A helyek új életre kelnek, ha az ember egyedül van bennük. A falak, a polcok, a gépek, mintha átalakuláson mennének keresztül, mint a játékok a gyerekszobában.
5. Hát nem veszed észre saját magad az összes képben, amit szeretsz? Ilyenkor úgy érzed, sugárzás hatol keresztül rajtad. Ezt nem lehet tisztán kielemezni vagy elmondani. Mit csinálsz most, ebben a pillanatban? Nézel egy képet a falon. Nem csinálsz semmi mást. És mégis, ettől érzed, hogy a világon vagy. Azt üzeni a kép: igen, most itt vagy. És igen, van a lényednek egy olyan része, amelyik mélyebb és édesebb, mint hinnéd. Don DeLillo
6. Úgy érzem, hogy a szoba, amelynek négy fala között álmodunk és bánkódunk, örvendezünk és élünk, részt vesz az életünkben, együtt lélegzik velünk, és előbb-utóbb saját egyénisége lesz. Lucy Maud Montgomery
7. Te vagy bennem a bizonyosság, az önvédelem és a gőg, a különbség, az azonosság, a fejtartás mások előtt. Ha jössz, a padló is megéled, körvonalat kap a világ, a tárgyak előrefeszülnek, türelmük szétveti az ajtót, lebiccenő fejem fölött a lámpa lélegző virág, jaj, nézd, hogy szeretek, szeretek várni rád. Gergely Ágnes
8. Minden szobában azt üvölti a csönd, hogy még ott vagy, az ûr téged rejt minden üres helyen.
9. Nincs átjárás kint és bent közt. Magaddal állsz mindig szemközt. Úgy fürkész mindig a szemed, mint aki tükröt keres,
10. Uram! A végtelen terében állsz, végességünkre tárod ablakod. Minden felborzolt tollú lény a lét-nemlét keskeny peremén ablakpárkányodon vacog. Keszei István