Cindy állandóan arra figyelmeztet, hogy ne hívjam ki magam ellen a sorsot. Azt szoktam neki válaszolni, nekem nem kell magam ellen kihívni. Létezik olyan is, hogy valakit a sors szemel ki magának.

Kapcsolódó idézetek

1. A sorsnak szokása figyelmeztetéseket küldeni, mielőtt tisztességes harcban lenyomna minket. Ezeket általában meghalljuk, de nem fogadjuk meg.
2. Ha a sors közölni akar veled valamit, akkor nem állhatsz ellen. Nem préselheted dobozokba, nem szökhetsz el, nem költözhetsz el előle, mert a sors mindig megtalálja a módját, hogy tudomásodra hozza, melyik úton is kellene járnod. Albert Tímea
3. Az embernek olykor választania kell. A világ olykor megköveteli. De ha az ember ismeri önmagát, és ha hû marad önmagához, a választás nem is választás. Be kell teljesítenie sorsát. Azzá kell lennie, akinek született, akkor is, ha iszonyodik tőle.
4. Bármilyen jól tervezel, bármilyen fantasztikusan is játszod a szereped, az élet minden alkalommal legyőz. De ezt vállalni kell és ugyanúgy előre tekinteni, mert a jövő kiismerhetetlen, és ha az ember egy kicsit bele tud pillantani, akkor meg is változtathatja. Azokkal az apró változásokkal pedig akár az egész sorsunkat is fölülírhatjuk. Feltéve, hogy a sors nem ügyel arra, hogy valamire ne gondolj. Akárkit bevonhatsz a sorsod játékába, mindig lesz egy, aki tönkre akarja majd tenni. De nem szabad, nem szabad megijedni, tovább kell próbálkozni és megtalálni a módját annak, hogy ismét te irányítsd a játszmát. Nincs mitől félni, ha eljön az ideje, megnyugvással töltenek majd el azok a napok, órák, percek, amikor jól alakult a sorsunk. Még akkor is, ha később minden összeomlott körülöttünk.
5. A sors nem kényszeríti az embereket arra, hogy elszakadjanak egymástól, sőt ellenkezőleg, inkább összehozza őket. Az, ami valóban szép volt eddigi életemben, mind véletlenül került az utamba. Az is véletlen volt, hogy veled találkoztam, ám nyomban felismertem benned a sorsomat.
6. Eleinte magam is azt hittem, a sorsa mindenkinek meg van írva. Aztán, ahogyan minél több emberrel beszélgettem, úgy kellett rájönnöm, hogy ez nem teljesen így van. Dolgaink igenis tőlünk függnek. Pillanatok és lehetőségek vannak, és mi döntjük el, mikor melyiket választjuk.
7. - Nem az ember irányítja az életét, hanem az élet irányítja őt. (...) Itt van ez a példa. Egy nap megismerkedsz valakivel, akiről úgy érzed, hogy neked van teremtve, de ő nem így gondolja. Megpróbálod úgy irányítani az életedet, hogy ez a valaki is szerepeljen benne, közben ő más lány életében szerepel. Nem így akarod. - De ebben az esetben nem az élet irányít, vagy dönt helyetted, hanem az a másik ember, aki pont olyan, mint te vagy én. Ez nem jó példa. - De az. A sors vagy az élet vezeti azt a másik embert, mert az ő életét az befolyásolja, ami korábban történt vele, vagy amin most megy keresztül. Az élet vezeti őt és ebből kifolyólag engem is.
8. Nem hinném, hogy a végzet vagy a sors létező dolog lenne. De azt elmondhatom, hogy néha pontosan az a személy sétál be az ajtón, akiben mindig is reménykedtél, s megtesz mindent azért, hogy távol tartson magától. Aztán valahogy mégis kiderül, hogy elégnek bizonyulsz hozzá.
9. Amit úgy nevezünk, hogy sors, az bennem van, a génjeimben, a szocializációmban, de ettől még napról napra és óráról órára választás előtt állok. Tőlem függ, megélem-e a sorsomat, és ha igen, hogyan.
10. A sors barát. Figyelni kell rá. A végzet az ellenség. Röhrig Géza