Cipelem a sorsomat, de néha nem bírom el, Keresem a lelkemet, de van, hogy nem felel, Van, amikor ringat lágyan, és van, hogy elsodor.

Kapcsolódó idézetek

1. Dacolnom kell a sorssal most, Szerelmem fénye végre ég, Elrepült előlem, s tán messze földön jár, Szívemmel látom őt.
2. Van, hogy az ember megküzd a saját démonaival, és visszatoloncolja őket a mélybe. Van, hogy feladja. És van olyan is, hogy belefárad az öngyötrésbe, és inkább keres valaki mást, akit kedvére gyötörhet. Laurell Kaye Hamilton
3. Szívemben nagyon sok dolog forgolódik, s ha gondolkodom, csak kesergek miatta; epesztem magam, sorvadok gyötrelemben: a lelkem kifáraszt, tornáztat kegyetlen. De mégsem tudom még eléggé, mitévő legyek. Titus Maccius Plautus
4. Elengedem a dolgot, már tüske sincsen bennem, Most az életem üres, mégis valamit keresek, Vajon ennyire megváltoztam, vagy ugyanaz lehetek? Én sem értem, mi ez, ami még kavarog bennem, Néha ordítanék, de inkább maradok csendben, Félig felemésztett, mégsem ölt meg engem, Nekem fontos volt, mégis tönkretettem... Children of Distance
5. Megpróbálom összeszedni a széthullott életem darabkáit, és eszkábálni belőle valamit, amit még kiadnak a szilánkok. Lehet, hogy csorba lesz, lehet, hogy szánalmas, de az enyém.
6. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály
7. El akartad valaha cserélni az életedet? Mondjuk így: ezt nem tudom tovább csinálni, átvenné valaki tőlem? Nem tudná valaki más hordozni helyettem ez a terhet, akár csak egy napig? Így éreztem néha, a legsötétebb pillanataimban. Allison Pataki
8. Üres a fejem, a lelkem árva, Egy nehéz súly húz vissza a magányba, És hatalmába kerít engem a bánat, Teljesen felemészt az önsajnálat.
9. Néha nyugtalan lelkem és félek, hogy nem mondhatom el, azt, hogy nélküled semmit sem érek. Caramel
10. Üzenek mosolyt és könnyeket, szánalmat, haragot, döbbenetet. Ami nem az enyém, de továbbadom, sekély lelkem ily módon ápolom. Salvus