Csak kettő szomorú e földön, Hol látni annyi szépet és nagyot, Csak kettő szomorú: a börtön, - S a szív, mit álma elhagyott.

Kapcsolódó idézetek

1. Sok szép reményt ha szíved elfecsélt, S az élettel, világgal meghasonlál: Tompa Mihály
2. Egyszer csupán hadd mondom el neked, Szegény szivem, hogy mennyit szenvedett: Hogy megölője volt e szerelem, Oly édes oh! és oly reménytelen. Heltai Jenő
3. Nem volt elég lelkem a jóra, s nincs elég erőm rossznak lenni, nincs már se könny, se bûn, se semmi. Csak fáj a föld, az ég s a szívem. Lányi Sarolta
4. Kinek szívét tündér rabolta el, Tudja: elveszett örökre. Holdfényes álomra hiába lel, Még sincs e földön szerelme. Ábrahám Viktor Rydberg
5. Két bánatom van: egyik, hogy meg kell halnom; másik, hogy addig élnem kell. Két örömöm van: egyik, hogy meghalhatok; másik, hogy addig élhetek. Fodor Ákos
6. Annyi bánat a szívemen, kétrét hajlott az egeken. Ha még egyet hajlott volna, szívem kettéhasadt volna. Kányádi Sándor
7. Csak kín az élet, szörnyû börtönöm, A sír, mi vonz, - a létet gyûlölöm. Johann Wolfgang von Goethe
8. A víziók zord éjén Láttam tûnt boldogságom; Szívem megtört, mert élet és fény Nem volt - csak éber álom. Edgar Allan Poe
9. Hajh, gyerekek, jó barátok, Oda szívem reménysége. Tudom jól: a szép napoknak Mindörökre vége, vége... A baráti, kedves körből El kell szállnom, messze szállnom, Mi marad a drága multból? - Fájó szív és kínos álom. Ady Endre
10. S elhagytál! És elszállt véled Szerelmem is, mint az álom, Kék virágom, kék virágom! Mégis szomorú az élet! Mihai Eminescu