Csalódtam sokszor már, és sok mindent bánok, a mélyből én inkább a magasba vágyom. Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem, én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem.

Kapcsolódó idézetek

1. Változnak az idők, vele változok én is, mással voltál tegnap, de én akarlak mégis. Ha megbántad, mit akkor tettél, ne félj a mától, nincs baj, csak ha érzed, hogy a szíved most vádol.
2. Lehet, van olyan nap, mikor még tagadom, de tudom, hogy mindenedet akarom, ahogy szeretsz, ahogy nevetsz, vagy épp csak hozzám bújsz. És van olyan nap, elfog a félelem, ha nem dobom végre régi életem, félek, nem vársz rám, s így elfordulsz. Ez biztos szerelem, az lesz az ilyen, rég nem keresem, de jó, de ismerem. Dobrády Ákos
3. Csak azt akarom, hogy tudd, hogy szeretlek, akkor is, ha felnővén belátod, mennyi hibát vétettem a nevelésed során. Tudok róla. Megbékéltem vele. De szeretném, ha tudnád, hogy kihoztam magamból a maximumot. Semmit sem bíztam a véletlenre. Mindent beleadtam. Fredrik Backman
4. Sajnálom, ha nem vagyok kéznél, ha szükség lenne rám, Már megbántam, de hidd el, tényleg nem minden az én hibám. Ugyanúgy emberből vagyok, én is elrontom, De megpróbálom, a többi nem feltétlenül az én gondom. Children of Distance
5. Csak szeretni akarlak. Minden és mindenki ellenére szeretni akarlak. Mert nélküled egy mély verem az életem. Te vagy az, aki onnan kiemel.
6. Halott vagyok miattad, s mit se bánod; látod, hogy sorvadok, s nem szánsz miatta; a szerelem bensőmet fölkavarja, s mind keményebbé válsz, gyötör hiányod.
7. Annyi minden van, mit úgy szeretnél! Néha bánt, ha tudod, távol a cél, Vagy tán épp a cél előtt Tûnik úgy, most fogytán van erőd, S te mégis továbbmész. Zorán
8. Nagy magasságba emeltelek lelkemben, és ezzel magamat emeltem föl... nagy szükségem volt rá, mert nagyon alant voltam. Nem a te nagyszerûséged, az enyém omlott össze, amikor kiderült, hogy nem vagy az, akinek hittelek: hiszen akkor én sem vagyok az, akinek magamat képzeltem. Visszalöktél a mélységbe, amelyből föltápászkodtam. Heltai Jenő
9. Olyan kétségbeesett vagy, annyira bizonygatsz valamit, hogy nem merem megkérdezni tőled hangosan, mért kell fizetnünk mindenért, és szinte már bánom is, hogy engedtem, hogy ilyen sokáig maradj, mert talán azt hiszed, van még remény. Takács Zsuzsa
10. Tudom azt, hogy neked néha fáj, Tudom azt, hogy valahol vársz még rám, Tudom azt, hogy nem mondtam mindent el, De nem veszíthetlek el.