Cukorból vagyok de ne hívj "édesnek" mert azt azok szokták akik már nem éreznek sokat csak úgy a szájra jön ez a becéző szó és mint a narancsos labelló pár perc múlva lekopik.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek többségében egyszerûen nincs akkora lelkierő, hogy az asztalra odakészített, frissen sült süteményt látva azt ismételgesse: "Nem eszem sütit, nem eszem sütit, nem eszem sütit", és tényleg ne is egyen. A "nemből" meglehetősen gyorsan "talán", majd végül "igen" lesz.
2. Lehet, hogy az emberek csak a borstól olyan mérgesek. (...) Az ecettől lesznek savanyúak, a kinintől keserûek és a törökméztől édesek. Bárcsak köztudomásúvá válna mindez, akkor legalább a felnőttek nem lennének olyan szûkmarkúak a cukor osztogatásában. Lewis Carroll
3. Minden korban lehet érni, nincs olyan, hogy túlérett ember. Valószínûleg olyan sincs, hogy túlérett gyümölcs. Egy darabig úgy tûnik, rohadt, egyszer csak megaszalódik, és finom lesz megint, mint az érett sajt. Kollár-Klemencz László
4. Hej, sokféle a szerelem, Soknak keserû gyötrelem. Ne szakassz a leveléből, Ne egyél a gyümölcséből: Édes a levele. Keserü a gyümölcse.
5. Kávézol... igazi, finom kávét iszol. Három cukorral, két kanálka tejporral, ahogy szoktad. Mégis, olyan furcsa. Nem olyan, mint máskor. Finomabb, lágyabb, édesebb. De miért? Nem érted. Kavargatod, ízlelgeted. Sokkal finomabb, mint máskor. Vajon a kávétól? A tejportól? A cukortól? Nem. Egyiktől sem. Mindegyik ugyanaz, ugyanannyi, mint máskor. Hanem valami mástól. Valaki mástól. Aki ott ül veled szemben, aki rád mosolyog, akinek hallod hangját, érzed szívdobbanását. Igen. Tőle finomabb a kávéd. És az életed. Csitáry-Hock Tamás
6. Vagy szeretsz valakit, vagy nem. A "lehet, hogy..." az nem szerelem. Az édeskevés.
7. Van, akinek a legkisebb kritika megemésztéséhez is egy bögre cukorra van szüksége. Adjunk neki cukrot! Más kész magában lenyelni az orvosságot. Ne sajnáljuk tőle!
8. Elmondjam, milyen volt maga a csók? Hát, várjál, hogyan is kéne elmondanom. Olyan sikamlós, nyálas, olyan puha. Mintha beledugnád a nyelved egy kagylókonzervbe. Nem ettem még kagylókonzervet, de el tudom képzelni, hogy az állaga olyan lehet a csóknak, vagyis a nyelveknek, ahogy sikamlanak egymással, vagy nem tudom. Az íze persze nem olyan, kár is ezen poénkodnod, el is hánytam volna magam. (...) Nem megy nekem ez a csókhasonlat, hagyjuk. Csók volt, és kész. Vagy várjál, megvan! Mintha egy élő, lüktető, meleg eperbe dugnád a nyelved, az meg visszatámad. Hartay Csaba
9. Nem kísérem útjaid, ajkam Édes neved magába temeti, Hogy meg ne bántson (túl profán) szavam S régi vonzalmunk ne fecsegje ki. William Shakespeare
10. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is Rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek Veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Kovács Ákos