De hidd: utazni ha tudna, s helyét cserélni a fa, A fejsze őt sosem érné, nem ütne rajta sebet. A földre nézz, meg az égbolt magas terére: a föld Alant hever, de utaznak a fényes égi jelek.

Kapcsolódó idézetek

1. Hajolj le, érintsd meg a földet, és érezd, hogy remeg. Ha arcodon végigsimít a szél, találd ki, beszéde mit jelent. Milyen a napra tárt tenyereden a fény! Valami láthatatlan erő jön belőle, amit nem foghat fel az ész - ez átfogóbb, magasabb létezés. Richard Jefferies
2. Ne ragaszkodj semmihez, és tiéd a világ. Igazából semmi sem tûnik el, csak tanít: az életre, arra, hogy ha valami a tiéd, veled marad. Sőt. El is tûnhet, de ha kell, rá fogsz bukkanni. Újra. Hagyd elveszni, visszatérni, és örülj, ha a kitérő után is vissza tud kerülni a helyére. Mert akkor az valóban a helye. Oravecz Nóra
3. Szeretnék néha visszajönni még, Ha innen majd a föld alá megyek, Feledni nem könnyû a föld izét, A csillagot fönn és a felleget. Juhász Gyula
4. Fölszárnyal a szó, eszme lenn marad: Szó eszme nélkül mennybe sose hat. William Shakespeare
5. Hogyha rossz úton jársz, sohase feledd, A fölöttes erő átjár és mindig ott lesz veled, Csak tedd össze a kezed és nézz fel az égre, Csak akkor essél térdre, mikor már mindennek vége.
6. Ahogy az ablakon át kinézek, látom, amint az emberek vígan jönnek-mennek az utcákon. Nevetnek, nyaralnak, élik az életet. (...) Így lesz akkor is, ha majd én halok meg egyszer. Az ég nem szakad le, a Föld forog tovább. Születünk és elmúlunk észrevétlenül.
7. Olyan vagyok, mint az égbolt, és semmi nem érinthet meg. Az ég olyan nyitott és roppant hatalmas, és mindig változatlan marad - bármi történik vele, örökre az ég lesz. Vihar szaggathatja, repülő hasíthatja át, de akkor is ég marad.
8. A föld nem lesz menny soha, de felfoghatja a mennynek a fényét és általvezethet oda.
9. A csavargó mindig kereshet jó embereket és szívének kedves tájakat, vidám lelket hordoz, amely nyitva áll a tág égbolt előtt, és szabad országúton jár, amely sehová sem vezet, amely mindenhová vezet. Mesa Selimovic
10. Földi szó nem dúlná szét boldogságunk, A ránkviharzó tenger dühe sem, Hegyek csúcsába kapaszkodna vágyunk, S ha közénk dőlne lángolón a menny, A csillagok közt vetnénk meg a lábunk. Elizabeth Barrett Browning