Sírhatunk bánatunkban, de a boldogságtól is. Nevetünk jókedvünkben, de olykor szánalmas dolgokon is. A szépség elszomorít, mert mulandó.

Kapcsolódó idézetek

1. Miért szeretjük a szomorú történeteket? Miért sírunk néha színházban, moziban? Mert élvezzük, hogy ami szép: elmúlik. Az élet nagy pillanataiban van valami megható, a legnagyobbakban pedig megrendítő. Ne fojtsd el magadban a szomorúságot, és ne szégyelld a könnyeidet, mert azok a legemberibbek bennünk. Müller Péter
2. Örülök, hogy van miért szomorkodni, mert ettől élhetek igazán, tudod? Ettől lehetek ember, hiszen csak úgy lehetek igazán szomorú, ha előtte igazán boldog voltam. A jó és rossz együtt jár.
3. Dolgunkban, sorsunkban vagyunk különbözők, Ezek szomorkodók, amazok nevetők. Az egyiknek sorsa hajsza, szomorúság, A másiknak élte vidámság, gazdagság.
4. A bánat formál bennünket, nem az öröm, a bánat az aláfestés, a refrén. Az öröm mulandó. Mark Lawrence
5. A túlzott bánat nevet. A túlzott öröm sír. William Blake
6. Az élet szépsége és egyben csúfsága, hogy minden véget ér. A rossz időszakoknak is van egy vége, és sokszor közelebb van a vége, mint gondolnánk.
7. A boldogságban átadjuk magunkat annak a végtelen csodának, hogy ilyen is létezik. De amikor boldogtalanok vagyunk, akkor kell valahogy a dolgok mélyére mászni. Jókai Anna
8. Mindegy, milyen boldog az életünk, néha mi is szoktunk gyûlölni. Sajnos ez is hozzátartozik az emberi természethez.
9. A boldogság olyasmi, ami a jelenben történik. Elillan. Létezik, azután megszûnik. Csak a gyönyör van a kín előtt, a mosoly a szenvedés előtt. Csak akkor lehetnénk boldogok, ha megállíthatnánk az időt, de nem tudjuk.
10. A nagy bánatok, akárcsak a nagy örömök, megrövidíteni látszanak az időt; mindaz, ami erősen foglalkoztatja a lelket, meggátol bennünket abban, hogy számláljuk a pillanatokat. Francois-René de Chateaubriand