Édes a vers gyönyöre s kétszer édes, hogyha a dal két szívet testvérré tesz; nem lelünk még emlékeink között se tetszőbb sorsot, mélyebb örömöt, mint a testvér-költőkét, kik a dráma múzsáinak örök diadalára egyesítették nagy szellemüket. A géniuszt oly érzés lepi meg, ha rájuk gondol, melyben zeng a jó, s mindaz, mi nagy, magasztos, gyógyító.

Kapcsolódó idézetek

1. Édes testvér, azt kivánom: Lengjen körül sok szép álom, S mit megér az álmodó, Hadd kövesse szebb való!
2. Az igaz édes testvére a költészet alap elvének: a szépnek, sőt a mûvészet és költészetben egygyé olvadnak, mert a valódi szép egyszersmind igaz is. Mentovich Ferenc
3. Szép dolog az éneklés. Az ember tüdeje megtelik levegővel, a vére fürgébben kering, az agya is felgyorsul. Így lesz a szomorú dallamokból is vidám zene.
4. Az öröm úgy hat a lélekre, mint valami erősítő fürdő. Ha vidámság tölti szívünket, ha a belső örvendezés hulláma hordoz, ha lelkünk énekel, akkor nem érzünk terhet, akkor nekünk a kötelesség édes, és mindenütt helytállunk. Prohászka Ottokár
5. A szeretet és a gyûlölet az érem két oldala. (...) Ez a két érzés egymás mellett él az ember szívében, mindig készen arra, hogy az egyik elnyomja a másikat.
6. Oh, mily kéjes varázst és élveze­tet nyújt nekem már a gondolat is, hogy előttem drága szü­letés-napodon szavakban önthetem ki azon érzéseket, a me­lyeket a testvéri szeretet teremtett lelkemben. Fogadd tehát szerencsekivánataimat oly szeretettel, mint a hogy azok keblemben élnek. (...) Legyenek életednek minden perczei gyönyörteljesek.
7. Kinek szíve, lelke sok erénnyel ékes, Aki e világon minden szépre képes, Király lányának is méltó irigysége, Tündér szépségénél nagyobb a szépsége. Benedek Elek
8. Amikor a szíved ad, nemcsak a másik, de te is több leszel: ha közel engedsz magadhoz valakit, tekintetetekben fellobban az öröm fénye... s talán örökre ott ragyog.
9. A vers csodálatos dolog: kristállyá változott indulat. Egy jegecben veszi ki lelkéből a költő, s ha kivette, nincs a lélekben többé, hanem önmagában él tovább. A szülés misztikus formája ez, ugyanolyan szaporodása a léleknek, mint amilyen a testé. A test húsból és vérből való utódokat éltet, a lélek szerelemből, bánatból, keserûségből, hangulatból valókat. (...) A versnek is van vér szerint való őse, mint az embernek, és mint ahogy Ádám volt, első vers is volt valaha: a csodálatos alma a tudás fáján, amelynek tüzében az isteni tudás édessége fanyarodik el az emberi nagyra törés keserûségével. A vers: az ember álma, hogy Istennel rokon. Harsányi Zsolt
10. Minden érzelemhez megvan a hozzáillő dal (...). Minden könnycsepphez, minden mosolyhoz, minden szívfájdalomhoz és minden győzelemhez. A zene feltüzeli a lelket, és feltárja a legbenső énünket. Áthatja, meghatározza a lényünket. Még akkor is, ha nincs senki más, akihez fordulhatnál, és teljesen egyedül érzed magad, ne feledd, hogy mindig találhatsz vigaszt a dallamokban és ritmusokban, refrénekben és szerelmes dalokban. Julie Johnson