Egy álom volt csupán. Csak halálra ítélt, Hangok a zongorán Mint nyári hópihék.

Kapcsolódó idézetek

1. S a zongorán újra szól egy dal, Hogy hangszerbe zárt szívem él! De tartozom még egy álommal, S hangom után talán megfordul a szél.
2. Az élet csak egy álom, útban a halál felé.
3. Pár hangnyi dallamok, mintha kőbe vésve állták volna századok viharát. Kodály Zoltán
4. A zongorán künn új dal zúgva harsan, Vonagló, jajgató, éles, sötét, S én felriadva, könnyes szemmel, halkan Lefogom ábrándjaim kék szemét. Ó, mért is volt álmodni annyi álmot, Fényes mennyország, mért szálltál le rám, Ha pár év múltán életed s halálod Egy halk futam egy ócska zongorán... Tóth Árpád
5. Az élet álom, csak a halál ébreszt fel. Guillaume Musso
6. Öt napja, öt éje... Az orgona kezdte, s azóta csupa fölszakadt sajgás vagyok, álom és csupa zsenge sóvárgás, néma indulat, s az hangot követel, éneket, zengőt, emberit, édeset, mintha enélkül - így fenyeget - nyomtalan halnék szét az egekbe, ahogy a májusi orgonaszag. Szabó Lőrinc
7. Zene... csupán rezgések a levegőben. Igaz, olyan rezgések, amelyektől libabőrös leszek. Roger van Boxtel
8. Síri csöndbe semmisülve, kábulattal elgyötörve, Álmot éltem, tébolyálmot, mint halandó senki más... Edgar Allan Poe
9. Nyáréji hold, szivek zûrzavara, óh égő avar esti illata, s ti, sorsok, álmok: csak sírnunk lehet? Kérdezzek? Vége?! Hát kérdezhetek?! Szabó Lőrinc
10. A szőnyegben, mint hang a húrban, csak alszik lépteid üteme, lábad minden nyoma léptem nyomában zúg, mint a felébredt zene. Keszei István