Ugrás a tartalomra
Nyáréji hold, szivek zûrzavara,
óh égő avar esti illata,
s ti, sorsok, álmok: csak sírnunk lehet?
Kérdezzek? Vége?! Hát kérdezhetek?!
Kapcsolódó idézetek
-
Holdvilág csak boldogságunk;
Füst a balsors, mely elszáll;
Gyertyaláng egész világunk;
Egy fúvallat a halál.
Vársz hírt s halhatatlanságot?
Illat az, mely tölt virágot,
És a rózsát, ha elhúll,
Még egy perccel éli túl.
Kölcsey Ferenc
-
Az utak, melyeken jártál vele, a hidak, melyeken áthaladva egy pillanatra megálltál vele, s a zúgó vizet nézted a mélyben vagy a felhők rongyfátylaival borított holdat, a fák, melyeknek lombja arcát súrolta, mikor szemébe néztél, a rózsák, melyeknek illatát beszívta egyszer a Szigeten, mind e nyomok, tanújelek, bûnjelek megmaradtak a világban, s bizonyítják, hogy csakugyan szeretted. De aztán, egy napon, elveszett ez a szerelem. Hol veszett el, melyik úton, melyik hídon, a mélybe hullt, a zúgó vízbe vagy az égbe szállott, a holdas éjbe vagy elvegyült a rózsák illatával, s azért olyan terhes és sûrû most ez az illat, júniusban?... Nem tudok felelni. Csak járok az utakon és a hidakon, lehajtott fejjel, s tûnődöm és emlékezem.
Márai Sándor
-
Halott virágok illatát nyögik a fák,
És megrázkódik a táj.
Valami véget ért, valami fáj.
Ákos
-
Fekete szívem vörös fájdalomra éhezik,
Szivárvány arcodba fájón beletemetkezik,
Fekete hold, fekete ég, fekete erő,
Csak rajtad áll, hogy mit hoz ránk a vaksötét jövő!
ByeAlex
-
Éber az éjszakánk, álom a nappalunk,
Lekopva színeink, szürkévé változunk,
Az öröm csak káröröm,
Az érzés csak végtelen félelem,
Tényleg csak ennyi volt az életem?
Ismerős Arcok
-
A Hold sehol.
Vak, szürke ég.
Véres kötés az este.
Hiányod sebe üszkösül.
Új nap, ki tudja, lesz-e?
Birtalan Ferenc
-
Vérzik az éj, mi jöhet még?
Hátam mögött tûz ég, elöl szakadék,
Vad gyûlölet, hogy létezek,
Ezt a bûnöm soha nem bocsájtják meg.
-
Egyszer ismeretlen távolba vágyom,
Máskor megriaszt egy álom,
Hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tûz
Már nem vigyáz e cseppnyi földre,
S el kell mennünk mindörökre.
-
Ha csak a magányt szeretném elkerülni, bármelyik ember megtenné.
Mivel úgy tûnik, éjszaka lehullanak a csillagok, saját magamnak nem hazudhatok.
Csak még egyszer, évszakok, ne tûnjetek tova,
csak még egyszer, hadd játszadozhassunk!
Mindig keresem, hol tûnik fel sziluetted,
amikor átkelek az úton, vagy álmaim közepette,
bár tudom, nem lehetsz egy ilyen helyen.
-
Letûnt a délután, a fáradt
És búcsúzik az esti fény...
Kietlen és sivár lelkem
És meg akarok halni én.