Anti Fitness Club

Hova fogy a levegő, Hol lesz még, Hol az, aki szívemig száll? Kire hagyom ezt a titkot, Most miért inkább más, Lelkem miért bíztam rád, Ha más ölel át?

Arcomat eltakarom, ne lásd, Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.

Haldokló föld, legyilkolt fák, fuldokló égbolt néz le ránk. Minden csak pénz, papír és szám, és hullaszag a lépteink után, de ébrednünk kell, még nem késtünk el talán.

Rövid az élet, Egy perc, egy pillanat. Apró homokszem, De mégse céltalan,

Hogy hova jutok, még nem tudom. Talpra állok, majd elbukom, De mégis újra kezdem. Miért volna másé, Ki általad lettem.

Csak elhallgat a dal, De nem szûnik meg. Ma messzi utazom, Végleg búcsút intek.

Már nem kelt fel a zaj, A könnyeid sem. A föld a takaróm És az ágyam itt lenn.

Veled akarom a múltat elfeledni, Az életen csak nevetni, Mert te megtanítottál szeretni.

Egy álom volt csupán. Csak halálra ítélt, Hangok a zongorán Mint nyári hópihék.

Talán rossz időben, rossz helyen, De teszem a dolgom, Hisz ez a sorsom, Ez a végzetem.

Tudom, több, mi bennünk volt, lehet, fel se fogtam még, Hogy ez az én kudarcom, én engedtem, hogy falakat húzz elém. Tudom, több, mi bennünk volt, csak a szívem robban szét, Hisz ami nélküled van, nem vigasztal, nem hoz lázba rég.

Feladtam mindent. Most mondd, még mit vársz? Csak jöjj, s halkan súgd azt a szót, Vagy valld be végre, már más úton jársz, Másnak adtad, mi csak rólunk szólt. Bosszúból?

Még vár ránk ez a föld Ezen kell hogy éljünk szebb jövőt Még vár ránk ez a harc Mire vársz? Mit akarsz? Még vár ránk ez a föld Van egy élet rá a vég előtt hogy visszaadjuk még mi kölcsönben csupán a miénk.

Égre festett bús képût, A Holdat látom. A kopár fáknak is feltûnt, Ez nem a mennyország!

Megzavar a csend, Idegesít a zaj, Semmi nem jó így, Semmi sem vigasztal.

Hadd éljek úgy, nagy szárnyakon, Mi a mélybe húz, vagy átkarol.

Egyszer minden véget ér Búcsúzni kell De minden percben ott a remény Hogy egy új kezdődjön el