Egy dolgot biztosan el lehet mondani a nevelőnőkről: hozzá vannak szokva, hogy azt teszik, amit mondanak nekik. Nem az ő feladatuk, hogy a dolgokat megokolják.

Kapcsolódó idézetek

1. Tulajdonképpen nem a szülők nevelik gyermeküket, hanem a gyermek neveli szüleit. Arra kényszeríti őket, hogy olyanok legyenek, amilyennek őt óhajtanák kinevelni. Nagy Endre
2. A gyermekeket elsősorban nem az neveli, amit mondanak nekik, hanem az, amit látnak, amiben élnek.
3. A gyereknek az a dolga, hogy a saját életét élje - nem pedig azt az életet, amit aggódó szülei szerint kellene élnie, sem pedig azt, ami megfelel az oktató céljainak, aki azt gondolja, hogy ő tudja a legjobban, mi kell a gyereknek. Ha a szülők állandóan beleavatkoznak a gyerek életébe és folyton irányítják, csak robotokat nevelnek. Alexander Sutherland Neill
4. A nőknek nem magyarázni kell; foglalkozni kell velük. Erich Maria Remarque
5. A szülő dolga az, hogy fegyelmezze a gyereket, és annyiszor elmondja, hogyan kell viselkednie bizonyos helyzetekben, ahányszor csak szükséges. Ha már látom, hogy magától is tudja, persze abbahagyom. Néha ez nem egyszerû, de egy gyereknek se egyszerû az, amikor az anyja vagy az apja fegyelmezi. Sarah Jessica Parker
6. A legtöbb ember azt hiszi, hogy a szülőknek kell nevelni a gyerekeket, igyekezniük a jellemüket a lehető legjobban alakítani, ez azonban egyáltalán nem igaz. A gyerekeknek kezdettől fogva önmagukat kell nevelniük, önállóan kell kialakítaniuk jellemüket. Anne Frank
7. Aki nevel, az nem attól példakép, hogy mindent jól csinál, hanem, hogy tudja, hogyan kell jól csinálni! Nógrádi Gábor
8. Nevelni annyit tesz, mint emberré tenni. De ehhez az kell, hogy a nevelő is a gerincesek közé tartozzék. Juhász Gyula
9. Nem a gyermek feladata, hogy megvédje az anyját. Az anya feladata, hogy megvédje a gyerekét.
10. Azt hiszem, hogy nem nevelem már a gyerekeimet régóta, hanem próbálok inkább segíteni nekik. Az egyik legfontosabb feladatomnak én mint anya azt érzem, hogy nekem annak kell lennem számukra, aki a védelmet és a biztonságot nyújtja. Ez közhelyesen hangzik, de konkrét példára levetítve én azt szeretném, hogy ha ő egyest kap az iskolában, akkor én ne az legyek, aki előtt izgulni kell, hogy hogy mondja el, hanem én az legyek, aki őt ezért megvigasztalja, akkor is, ha egyébként nem feltétlenül ártatlan a dologban. Ezt a felelősséget szívesen áthárítom az iskolarendszerre, hogy ezért büntessék meg ők, és ha a büntetését megkapta, ami egy egyes, látom, hogy neki ez számít, nem esik jól neki, nem gondolom, hogy nekem még rá kéne feküdnöm erre, hanem nekem annak kell lennem, aki vigasztalja, és csinál egy kakaót. Kormos Anett