Egy-egy levél lehull a tóra. Horpadt bronzérem volt korokból. Elmúlt évszakok mementója.

Kapcsolódó idézetek

1. A tó kiszárad, a víz elszivárog, a hold elfogy, homokszemek peregnek. Az én valóságom is elszivárgott. Beney Zsuzsa
2. Régi nyomokat keresek, melyeket elfújt a szél. Régi szavakat, melyeket elmosott a víz. Wass Albert
3. A szomorúság tovaszáll az idő szárnyain. Jean de La Fontaine
4. A szép emlékek elveszett ékszerek. Paul Valéry
5. Egy tóba dobott kő is messzire veti hullámait, akárcsak a múltbéli cselekedetek.
6. A feledés átírt pergamen. Történik valami, és az elmosódott írásjegyek kiütnek az ámult emlékezés vonalközein. Victor Hugo
7. Lelkem tavába kövek hullanak, A fájdalomnak nehéz kövei, A felviharzó tompa csobbanást Sok apró hullámgyûrû követi. Reményik Sándor
8. Eltelt idők mögött csak az emlékezés fehér kendője leng, mint tépett felhődarab szúette, vén fák csonkjain. Wass Albert
9. Szerte zúzott történelem. Korcs ivadék. Lejárt idők. Lidércfény világítja még Az elhagyatott temetőt.
10. Álltam, és a fájó emlékeimen töprengtem. Nem bírtam elkapni őket. Hát legyen. Szétrohantak a semmibe, mint a levelek a sikátorokban, a levelek, amelyeket a kis tetőkertekből tép és hullat le a zöld foltos falak mellett a szél. Anne Rice