Ugrás a tartalomra
Lelkem tavába kövek hullanak,
A fájdalomnak nehéz kövei,
A felviharzó tompa csobbanást
Sok apró hullámgyûrû követi.
Kapcsolódó idézetek
-
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Reményik Sándor
-
Mint néma csónak parttól az éjszakába,
úgy távolodik lelkemtől a lelked.
Vágyakozásod sötét hullámain
úgy siklik tova s mindig távolabb.
-
Mindennap harcolunk a hullámok ellen, néha veszítünk, néha nyerünk. Néha a hullámok pontosan tudják, hová kell mennünk, és néha a hullámok a köveknek löknek.
-
Meghajtom gőgös, vad fejem,
Ziháló mellemen kezem.
A térdem roskad, mint betegnek,
S könnyeim lassan megerednek...
A semmi súlyos érzete
Sziklaként rám ólomkodik,
A lélek veszte, végzete,
Hogy vétkezik, hogy elbukik.
P. Jánossy Béla
-
Oh nincsenek, minők az én lelkemben,
A tengeren oly viharok,
És mégis lásd, én közeledben
Oly megadó, csöndes, szelid vagyok.
Tóth Kálmán
-
Szivemben (...)
halomra gyûlve
a bánat bánatra kövül,
míg hûs mosolyú kis közönyök
mászkálnak gondjaim körül.
-
Az emlékezés bennem olyan, mint egy tó hullámverése. Körökben, egyre táguló körökben jön, feltartóztathatatlanul, míg el nem simul a tükre. S aztán másutt bomlik meg a víztükör, más emlékek tódulnak fel, s nyomában ismét mások. S ami kicsit kimagaslik, olyan, mint egy-egy szirt az elfelejtett múlt tengerében.
Végh György
-
Kél és száll a szív viharja
Mint a tenger vésze;
Fájdalom a boldogságnak
Egyik alkatrésze.
Arany János
-
Az emberszív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán,
Mint az önvád itt belül.
Egressy Béni
-
Nem vagyunk egyedül meggörbült tereinkben
Nedves, puha szálak tekerednek ránk
Nedves, puha szálak, élőlények
lelkünk gömbjét becsavarogják.
Kemény István