Ugrás a tartalomra
Egy függőségi kapcsolatban az ember inkább tönkreteszi a másikat vagy önmagát, minthogy felébredjen az illúzióból. Mivel titkolni akarja saját tehetetlenségét, ő maga válik apa- vagy anyafigurává és nevelni kezdi partnerét.
Kapcsolódó idézetek
-
Az apák szándékosan bántják gyermekeiket. Kábítószerfüggőkké válhatnak, akik gyengék felhagyni szenvedélyükkel, bármekkora fájdalmat is okoznak vele. Az anyák eltûnhetnek a gyermekeik életéből, amikor elhanyagolják őket. Egy tagadással, azzal, hogy nem hajlandóak észrevenni, el is törölhetnek. A barátok félrevezetnek. Az emberek becsapnak. Hideg, hazug a világ.
Libba Bray
-
A függőség szeretetnek tûnik föl, mert a függőségben szenvedő ember kétségbeesetten ragaszkodik társához. Valójában persze ez nem szeretet, hanem az ellentéte.
-
A szülők azért játszanak jelentős szerepet a párkapcsolatokról kialakult illúziók fenntartásában, mert nem merik megmutatni a gyerekeiknek, hogy ők is emberből vannak. Nem merik megmutatni a hiányosságaikat.
Csernus Imre
-
Akinek megromlik a párkapcsolata, többnyire hajlamos a másik felet hibáztatni. Világosan látja, miben kellene a másiknak megváltoznia ahhoz, hogy mûködjék a kapcsolat, de igen nehezen ismeri fel, mivel járul hozzá ő maga a problémák kialakulásához.
Jorge Bucay
-
Az embernek magának kell a párját megteremtenie és nem úgy, hogy a párját erőszakolja önmagához, hanem hogy önmagát alakítja önfeláldozással a párjához. Ez a kölcsönös önfeláldozás: a szerelem.
Nagy Endre
-
Nem az ő szerelméért kell felelősséget vállalnod, hanem a sajátodért! Azzal tetted tönkre az összes eddigi jelentős kapcsolatodat, hogy olyasvalamiért próbáltál felelősséget vállalni, ami nem a tiéd volt. Ezzel olyan állapotot hoztál létre, amely a kölcsönös függésről, az önállótlanságról és a tisztelet hiányáról szólt.
-
A kritika és a hibáztatás függőség. Ráadásul igen költséges függőség, mert ez rombolja legsikeresebben a párkapcsolatok meghittségét.
-
Az anya képe gyakran ráolvasódik a kedves képére. (...) Az ember nem mindig van tudatában annak, hogy nem épp az anyukáját próbálja-e helyettesíteni a partnerével.
Závada Péter
-
Emberi viszonyainkat is úgy válogatjuk meg, hogy elősegítsék önbecsapásainkat. Elkerüljük azokat az embereket, akik igaz visszajelzéseket adnak rólunk, rosszindulattal vádoljuk őket. Kedveljük az illúzióinkat támogatókat, akik kiszolgálják a hamis látszatok fenntartásának igényét. A folyamat végén bekövetkezik keserû csalódás kapcsolatainkban.
Popper Péter
-
Párkapcsolatban élni önmagában nem pozitív vagy negatív dolog, hiszen előfordul az is, hogy valakit a szülei, környezete kényszeríti arra, hogy megházasodjon, vagy épp nem tud kilépni egy kapcsolatból. A kérdés inkább az, hogy valaki képes-e a párkapcsolatra, és ha igen, akkor az a kapcsolat olyan, amilyet szeretne, vagy képes a társnélküliségre és ez szintén olyan, amilyet ő elképzelt magának.