Egy házat lezárhatunk, életünkre azonban nem tehetünk lakatot. Ha magunk mögött hagyjuk a múltat, és egy apró dobozba zárjuk, azzal meggyalázzuk szeretteink emlékét. Ez azt sugallja, hogy megpróbálunk úgy tenni, mintha az egész meg sem történt volna. Ez egyfajta tagadás. A mi feladatunk az, hogy elismerjük a történteket és azok tragédiáját, hogy belássuk, mindez örökre megváltoztatta az életünket. Más emberként élünk tovább, akik most már másképp gondolkodnak az életről és a halálról.

Kapcsolódó idézetek

1. Abszolút nem osztom azt a véleményt, miszerint ami egyszer lezárult, azt örökké le kell zárni, a múltat a hátunk mögött kell hagyni. A múltunk a jelenünk része. Ott van a gondolkodásunkban, az érzelmeinkben, húzzuk magunk után, és sok mindent felhasználhatunk belőle a későbbiek során.
2. A gyász és a lezárás természetes dolog ilyen fiatal korban is. Nem bûn az, ha valaki tovább él, és mer boldog lenni. Attól a halottak emléke nem lesz kevesebb.
3. Furcsa, hogy a kor előrehaladtával az ember mennyire másképpen gondolkodik a sorsról és a végzetről. Fiatalon még meg vagyunk győződve arról, hogy az élet csupa választási lehetőség. Ott állunk megannyi ajtó előtt, kinyitunk egyet, mögötte még több ajtó, ott is választunk egyet és így tovább. De nemcsak azt választjuk ki, hogy mihez akarunk kezdeni, hanem azt is, hogy mivé akarunk válni. És igazából még az sem zavar, ha hangos csattanással időről időre bezárul mögöttünk egy ajtó. Ahogyan az sem, hogy az ajtók közül sok ugyanoda vezet, ahová történetesen egy másik is. És az sem baj, ha az ajtó zárva van, hiszen ott van a többi, lehet újra próbálkozni. Az, hogy a választási lehetőség csupán illúzió, fel sem merül bennünk, hiszen csak azt akarjuk megtudni, hogy mi van az ajtó mögött, a mögött, amiről azt reméljük, hogy közelebb visz a titok nyitjához. Amíg ifjú az ember, így tekint az életre. Aztán valamikor, amikor az ember nagyjából az élete feléhez ér, megváltozik. Kétségek, csalódások, kudarcok, felesleges ismétlődések veszik át a kíváncsiság helyét. Lassan kezdjük felfogni, hogy már több ajtó van zárva előttünk, mint ahányon még benyithatunk. Egyre többet tekintünk hátra, ahelyett, hogy előre néznénk. Ami eddig jelentéktelen volt, annak hirtelen óriási súlya lesz. Richard Russo
4. Nem lehet egyszerûen magunk mögött hagyni a múltat, nem lehet egyszerûen becsapni az ajtót a hátunk mögött. Mert valamikor visszatér a sors és teljes hévvel kinyitja.
5. Fontos, hogy megfelelően zárjuk le a dolgokat az életben. Csak így lehet véget vetni valaminek. Különben bennünk rekednek szavak, amelyeket ki kellett volna mondanunk, de nem mondtunk ki, s a szívünket megbánás tölti el. Yann Martel
6. Visszamenőleg megértek néhány dolgot az életemből. (...) Huzatos, didergő hézag volt bennem, eleven kudarcérzés... Megkérdőjelezte minden magamba vetett hitemet... Talán most meg tudok tőle szabadulni. Lezárhatok valamit, ami nyitott volt, de nem a jövő felé, hanem a múltba. Az ember ne nézzen hátra. Galgóczi Erzsébet
7. A múltat nem lehet csak úgy elfelejteni; nem tuszkolhatjuk be a sarokba, hogy aztán úgy tegyünk, mintha ott se lenne. Mert mindig velünk marad, árnyékként követ, bárhová megyünk, és emlékeztet arra, hogy mit tettünk.
8. Általában úgy véljük, hogy az a feladatunk és lehetőségünk, hogy állandóan jobb és jobb házat építsünk magunknak annál, mint amilyen már van nekünk. Minden bizonnyal helyes, ha így teszünk. De lehetséges, hogy igazi feladatunk s lehetőségünk inkább az, hogy kitágítsuk és aládúcoljuk azt a világot, napról napra, újra és újra, amely ezek nélkül az erőfeszítések nélkül ránk omlana. Hankiss Elemér
9. Ez a világ, azt hiszem, nem az igazi otthonunk, és minél inkább törekszünk arra, hogy otthonunknak tekintsük, annál nehezebb lesz elszakadni tőle. Mert egyszer el kell szakadnunk tőle. Csak mintha nem gondolnánk igazán soha erre az elszakadásra. Úgy teszünk, mintha nem lenne halál. Győrffy Ákos
10. A dolgok mennek a maguk útján. (...) A múltat nem lehet meg nem történtté tenni. Nem csinálhatjuk újra, nem forgathatjuk vissza az idő kerekét. Egyetlen dolgon változtathatunk, és ez az egyetlen, amiért aggódni érdemes, az az, mennyire hagyod, hogy befolyásoljanak minket. Jennifer Weiner