Egy igaz Mûvész új utakat keres, önmegvalósításra törekszik, és nem törődik azzal, hogy mûvészetét vajon más is követni tudja, más is megérti. Az ilyen mûvész elsőrendû minősége az eredetiség.

Kapcsolódó idézetek

1. Az igazi mûvészt nem kötik gúzsba a meglévő szabályok, ő nem vesz át egy megmerevedett sémát, hanem önmagából alakít ki egy új világot, s ennek felállítja sajátos törvényeit. Szőnyi István
2. Mûvész pedig elsősorban az, aki hisz önmagában. Nem hatnak rá a közönséges ember ingerei: nem hajszolja magát halálra, de nem is élősdi. Azért él, hogy kifejezze önmagát, és eközben a világot gazdagítja. Henry Miller
3. A mûvész sok formában tudja gondolatait, érzéseit kifejezni. Az igazi mûvész nem formát alkot, hanem belső énjéből fakasztja mûvészetét. G. Hajnóczy Rózsa
4. Az igazi mûvész kerüli a közhelyeket, de kerüli a különcködést is. Az eredetiség hajszolása éppoly közönséges, mint a lapos stílus. Victor Eftimiu
5. Az igazi mûvész újra és újra megteremti önmagát, miközben egyre magasabb szintre jut, és egyre megvilágosodottabbá válik. Meghaladja önmagát és összhangba kerül az Univerzummal, átgondol, megbékél, megszabadítja az elméjét, megvilágosodik, gyógyít és inspirál, magasabb szintre emelkedik, és minél magasabbra kerül, annál összeszedettebbnek kell lennie.
6. Egy mûvész tartozik annyival magának és a közönségének, hogy próbálja felfedezni önmaga mélységeit és kutatja a lelkét azáltal, hogy időnként új anyagokat, új gondolatokat és új értelmet keres. Az igazi kockázatvállalás az lenne, ha folyton magamat ismételném. Juliette Binoche
7. A mûvészet természeténél fogva valami olyat próbál megragadni, ami megragadhatatlan. Az ember minden mûalkotással eszközt teremt, hogy kifejezzen valamit, egyetlen dolgot, amiről a mûvészet eredetileg szól. Veres Attila
8. A valódi mûvészet elsősorban abban rejlik, hogy megtaláljuk a valóban szép dolgokat, másodsorban abban, hogy azokat megfelelően adagoljuk, és ezáltal tényleg a lehető legtöbbet kapjuk tőlük.
9. Az igazi mûvész nem a látszatot nyújtja.
10. Az igaz mûvész nem ír gyorsan, hacsak hangulata nem így kívánja, és csupán elvétve képes nagy mennyiségben alkotni. Nem tud leszerződni olyasmire, hogy adott határidőre ennyi meg ennyi szót leszállít, hanem természetes tempójában, megfontoltan, nem ritkán kifejezetten lassan, s mindig lelkiállapotától meghatározottan ír; kihasználja a kedvező alkalmakat, ám egyetlen mondatot sem vet papírra, amit fáradt elmével vagy kényszerből formálna meg. Howard Phillips Lovecraft