Egy illat varázsa abban rejlik, hogy visszavisz bennünket valamihez, amire emlékszünk. Az életünk egy korábbi időszakához, amely olyan fontos számunkra, hogy egy szempillantás alatt, mintegy varázsütésre ott termünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretjük az illatokat. Gyönyörködünk bennük. Az élet minden bizonnyal sivárabb lenne nélkülük. De önmagukban, természetes állapotukban szerény szerepet játszanak az életünkben. Amikor azonban illatszerekké, parfümökké alakulnak át, egyszeriben varázserővel töltődnek föl. Hankiss Elemér
2. Varázslatos, hogy minden szempillantással kap az ember egy kis ízelítőt a régmúltból. Mintha a múlt feltámadna hamvaiból, s emlékeztetne rá, hogy még mindig itt van.
3. Egy-egy illat felidéz bennünk egy embert és egy egész életmesét. Müller Péter
4. Az illatok olyan lenyûgözőek tudnak lenni! Nem láthatjuk és nem érinthetjük meg, de ha van egy illat, özönlenek az emlékek.
5. A dalok és az illatok könnyebben visszaröpítik az embert a múltba, mint bármi más. Bámulatos, mi mindent fel tud idézni pár hang vagy egy fuvallat. Egy olyan dal is, amire annak idején oda se figyeltünk, egy olyan illat is, amit korábban észre se vettünk.
6. Az illatok képesek időutazásra vinni. (...) Az emlékek ott rejtőznek a ruhák redőiben is. Hayley Campbell
7. Minden más érzelemnek szüksége van múltra: a szerelem szinte varázsütéssel múltat alkot, és körülvesz minket vele. Szinte azt hiteti velünk, hogy éveken keresztül éltünk egy lénnyel, aki azelőtt csaknem ismeretlen volt számunkra. Benjamin Constant
8. Varázslatos az emberi agy: elfelejtünk egy illatot, de csak amíg újra meg nem érezzük, kitörlődik egy hang a memóriánkból, de csak amíg újra meg nem halljuk, és még a rég eltemetett érzelmeink is képesek újjáéledni, ha visszatérünk ugyanarra a helyre, ahol születtek. Paulo Coelho
9. Az illatnak meggyőző ereje van, erősebb a szavaknál, pillantásoknál, érzelmeknél és akaratnál. Az illat meggyőző erejét nem is lehet elhárítani, mert az illat lélegzetünkkel együtt kerül a tüdőnkbe, betölt, elborít, és nincs ellenszere.
10. Elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága. Fekete István