Egy kísérlet tervezése során még azelőtt el kell döntenünk, hogy mit mérünk, és hogyan rögzítjük az eredményeket, mielőtt elindítjuk magát a kísérletet. Ha menet közben megváltoztatjuk a mérés tárgyát, az nagyjából olyan, mintha mozgatnák a céltáblát, miután eldobtuk a darts nyilat.

Kapcsolódó idézetek

1. Azok a dolgok, amiket meg tudunk mérni, nem mindig pont ugyanazok, amik igazán fontosak lennének a számunkra. Könnyû megmérni, hogyan boldogulnak a diákok a feleletválasztós tesztekkel. Egyáltalán nem könnyû azonban megmérni a kritikai gondolkodást, a kíváncsiságot vagy az egyéni fejlődést. Azzal, hogy megpróbálunk növelni egyetlen, könnyen mérhető számot - például a teszten elért pontszámot vagy a napi lépésszámot -, nem mindig jutunk közelebb ahhoz, amit valójában el akarunk érni.
2. Amikor az ember elkezd gondolkodni, mielőtt meghoz egy fontos döntést, rendszerint letesz a tervéről: nagy bátorság kell ahhoz, hogy megtegyünk bizonyos lépéseket. Paulo Coelho
3. Amikor az ember elkezd gondolkodni, mielőtt meghoz egy fontos döntést, rendszerint letesz a tervéről: nagy bátorság kell ahhoz, hogy megtegyünk bizonyos lépéseket. Paulo Coelho
4. Nagy a különbség aközött, hogy valamit megpróbálunk, és valóban megcsináljuk. Gyakran mondjuk, hogy megpróbálunk megtenni valamit - lefogyni, többet mozogni, állást találni. De az az igazság, hogy vagy megtesszük, vagy nem tesszük meg. Megpróbálni annyit jelent, mint megfutamodni. Százszázalékosan kell összpontosítanod, hogy megtörténtté tehess valamit. Ha ennél kevesebbet teszel bele, csak magadat okolhatod, ha nem sikerül elérni a célod. Tina Seelig
5. Azzal, hogy megfogalmazom magamnak a céljaimat, talán valóságosabbá teszem, és így könnyebben el is érem őket. Képes vagyok irányítani a gondolataimat, majd elképzelem az eredményt, és eldöntőm, hogy akarom, majd meg is valósítom, amit elterveztem. Cecelia Ahern
6. A hozzád közzel állók általában azt várják, hogy hozz döntést, aztán ragaszkodj hozzá. Azt akarják, hogy nyomkövető rakéta legyél, amelyik kitûz egy célt, és fáradhatatlanul küzd, hogy elérje. De a dolgok nem ilyen egyszerûek. A legtöbb ember sokszor változtat állást, mielőtt megtalálja a készségeinek és érdeklődésének legjobban megfelelőt. (...) Folyamatosan kísérletezni kell, sok mindent ki kell próbálni, mire rájössz, mi az, ami mûködik. Ha túl korán találsz rá a saját utadra, valószínûleg rossz irányban fogsz haladni. Tina Seelig
7. Az emberek, ha sikert érnek el, azt hiszik, onnantól mindig tudni fogják, mit kell tenniük. Ha hibázunk, és egy program megbukik, nyitottabbak leszünk a változtatásra, míg ha sikeresek vagyunk, akkor jóval kevésbé akarunk a bevált recepten változtatni. Nehéz megérteni, hogy mindkét esetben ugyanannyira szükséges a változtatás. A siker tulajdonképpen csak azt jelenti, hogy még keményebben meg kell dolgozni a továbbfejlődésért. Ed Catmull
8. Életünket úgy alakítjuk, mint egy üzleti tervet. Először számba vesszük a tehetségünket és az érdeklődésünket, majd célokat tûzünk ki, és a célokhoz vezető utat köztes kis elérendő eredményekkel tûzdeljük tele. Utána stratégiát dolgozunk ki, hogyan is érhetnénk célt, és azokat a dolgokat, melyek segíthetnek eljutni a célunkhoz, gondosan különválasztjuk azoktól, melyek ugyan sürgetőnek tûnnek, de csak hátráltatnak a cél elérésében. Ha idejekorán meghatározunk egy reális célt, és megfelelően rugalmas a stratégiánk, céltudatos életet élhetünk. David Brooks
9. Különös megfigyelni, hogy milyen gyorsan változnak meg vagy tûnnek el az ember motívumai egy-egy bizonyos cselekedet végrehajtása során, aszerint, ahogy az események alakulnak. Miután belefogunk egy vállalkozásba, mintha csak automatikusan sodródnánk vele, függetlenül attól, hogy mi volt az eredeti indítékunk. Pelham Grenville Wodehouse
10. A tett után sokkal helyénvalóbb a megfontolás, mint előtte. Ha a tett előtt, vagy a döntés pillanatában lép mûködésbe: éppen a nagyszerû érzésből fakadó, a cselekvéshez szükséges erőt zavarja össze, gátolja meg és fojtja el; ezzel szemben, a cselekvés megtörténte után pontosan arra fordítható, amiért az embernek tulajdonképpen megadatott, vagyis ráébreszt arra, ami eljárásunkban hibás és gyarló, és szabályozza az érzést más jövőbeli esetekre. Maga az élet harc a sorssal; a cselekvés olyan, mint a birkózás. Az atléta abban a pillanatban, amikor ellenfelét átfonja karjával, semmilyen szempontot nem vehet figyelembe, hanem a pillanatnyi helyzet alapján kell cselekednie; és aki ki akarná számítani, melyik izmát feszítse, és melyik tagját lendítse meg, hogy felülkerekedjen, egészen biztos, hogy a rövidebbet húzza, és alulmarad. De ha már győzött, vagy a földön hever, célszerû és helyénvaló megfontolnia, milyen fogással vetette földre ellenfelét, vagy hogy melyik lábát kellett volna kitámasztania, hogy állva maradjon. Aki az életet, efféle birkózóhoz hasonlatosan, nem fonja át karjával, s mint ha ezer tagja volna, nem érzékeli a harc minden fordulatát, nem érez minden ellenállást, fogást, kitérőt és reakciót: az még egy beszélgetésben sem tud érvényesülni; nemhogy egy ütközetben. Heinrich von Kleist