Egy olyan osztályban, ahová sokféle nehézséggel küzdő, hátrányos helyzetû diák jár, ott a tanárnak sem könnyû tanítani úgy, hogy mindegyikük szükségletét kielégítse. A diáknak pedig nem könnyû tanulni, együtt lenni a társaival, hiszen mindig konfliktus lesz közöttük. Egy ilyen érzékeny környezetben sokkal nagyobb az esélye, hogy a tanárok hibáznak, és olyan dolgokban hibáznak, ami egy diák ottani tanulmányait megkeserítheti.

Kapcsolódó idézetek

1. Az a rendszer, amelyben sokféle sérültségû, hátrányú diák van beömlesztve egy osztályba - nincs semmilyen "átlagos" közeg -, az lelkileg és szellemileg is káros a benne élőknek. Kováts Laura Rozália
2. Egy olyan osztályban, ahová sokféle nehézséggel küzdő, hátrányos helyzetû diák jár, (...) az osztályfőnöknek az a dolga, hogy az az x év, amit az iskolában töltünk, kibírható legyen, és hogy mindenki egyformán tudjon tanulni. Az igazgatónak pedig az a feladata, hogy biztosítsa mindenkinek azt a tanárt, aki a legjobb módszerrel tudja átadni minden tanítványnak a maximális tudást, és ennek a tudásnak a megszerzéséhez a segítséget. Kováts Laura Rozália
3. A hátrányos helyzet nem "bekerül" az iskolába, a hátrányos helyzet az iskolában manifesztálódik. Nem lenne, ha nem mûködnének az iskola legtöbbször észre sem vett egyoldalúságai, megkülönböztetései.
4. Könnyû azt mondani, hogy az iskola emberi viszonyai egyértelmûek és szabályozottak. Egyfelől vannak diákok, másfelől vannak tanárok. A diákért van az iskola, ő pedig tanulni akar. A tanár a diákért van, és tanítani akar. De mi van akkor, ha a diákot nem érdekli a tanulás, a tanár pedig nem tekinti igazi feladatának a tanítást?
5. Diáknak sokat kell tanulni, tanárnak még többet.
6. A legtöbb tanárral az a baj, hogy a tanításon kívül nem sokat tudnak a világ dolgairól. Sokuknak a házastársa is hasonló munkát végez. Egész életükben állami intézményekben dolgoznak. Épp ezért a tanárok igen szûk világban élnek.
7. Tenni valamit, bármit, azt nehéz. Sokkal könnyebb hibáztatni a szülőket, a kormányt, a tanárt. De ha még sikerül is bûnbaknak kikiáltani valakit, attól a problémák nem fognak megoldódni.
8. A hátrányos helyzet viszonyfogalom. Mindig csak valamihez képest lehetünk hátrányban. Miért lenne eleve hátrányban a roma tanuló, a szegény gyermek, a kerekesszékkel közlekedő diák? Helyzete, objektív adottságai akkor válnak hátránnyá, amikor olyan körülmények közé kerül, hogy sajátosságai, megkülönböztető tulajdonságai egyszerre csak megnehezítik az életét.
9. Az iskolásgyerekek gyakran híján vannak a türelemnek, például kinevetik a tanáraikat, csupán amiatt, mert valami idejétmúlt holmit viselnek, amelyet az osztály komikusnak tart, és ha véget ért a tisztelettudás, elszabadul az ördög. És ha éppenséggel valamelyik társuk üt el némileg a többitől, akár a bőre színe vagy hajszíne miatt vagy amiatt, ahogy beszél vagy eszik, könnyen válik áldozattá; vérig kínozzák, és neki el kell tûrnie. Holott bizonyára nem mindegyik osztálytársa kiváltképpen kegyetlen vagy szívtelen, de senki nem akar tréfarontó lenni, s így az osztály zöme többé-kevésbé részt vesz a gyötrésben; ordítoznak, mert a többiek is ordítanak - amíg már szinte magukra sem ismernek. Sajnos, a felnőttek sem viselkednek jobban. Kiváltképpen, ha nincs más elfoglaltságuk, és rosszul megy a dolguk - vagy ha csupán azt hiszik, hogy rosszul megy - összeverődnek valódi vagy vélt sorstársaikkal, ütemes lépésekben vonulnak végig az utcákon, kórusban ismételgetik a legostobább jelszavakat, és ráadásul közben ugyancsak kiválónak érzik magukat. Ernst Hans Gombrich
10. Egy tanár minden pillanatban döntési helyzetben van: el kell döntenie, hogy a tananyag bûvöletében él, és megpróbál "végezni az anyaggal", vagy segíti a diákjait, hogy kritikus, értő, gondolkodó emberekké váljanak.