Tenni valamit, bármit, azt nehéz. Sokkal könnyebb hibáztatni a szülőket, a kormányt, a tanárt. De ha még sikerül is bûnbaknak kikiáltani valakit, attól a problémák nem fognak megoldódni.

Kapcsolódó idézetek

1. A rossz szülők megnehezítik, fájdalmassá teszik a gyerekeik életét, aztán azt mondják, azért tették, hogy segítsenek gyerekeiknek felnőtté válni. A fejlődés meg az élet amúgy is eléggé nehéz; a gyerekeknek nem kell, hogy még nehezebb legyen. Elizabeth Moon
2. Mi, szülők, sokat hibázunk, miközben neveljük a gyerekünket, de csak azért, mert mindent megteszünk, hogy boldoggá tegyük őket. Megpróbáljuk magunk mellett tartani őket, habár tudjuk, hogy képtelenség.
3. A legtöbben másokat hibáztatunk azokért a dolgokért, amik nem mûködnek az életünkben. A házastársunk a hibás a boldogtalan családi otthon miatt, a főnökünk a hibás a munkahelyi stressz miatt, egy idegen a hibás, amiért forgalmi dugóba kerültünk, és persze a szüleink a hibásak, amiért megrekedtünk. Mindenhol a felelősöket keressük, ez azonban nem más, mint önmagunk mentegetése. Ha másokra kenjük a felelősséget az életünk miatt, biztosan boldogtalanok leszünk, hiszen így csak az áldozatot játsszuk. Robin Sharma
4. Mit lehet kezdeni azzal, aki hibázik? Lehetünk vele elnézők, persze. Csak ugye az nem feltétlenül kifizetődő. Aki elköveti a hibát, azt megerősíti abban, hogy így is el lehet látni egy feladatot, mi pedig már soha nem lehetünk biztosak abban, hogy bármit is rá lehet bízni. Nem jó ez senkinek. Orosdy Dániel
5. Nincs abszolút, végső, nincs "felelős". Ha valaki megüt egy bottal, nem a botra leszel mérges, és nem is a lendítő karra, hanem a karhoz tartozó emberre. Ha viszont egy kicsit mélyebbre tekintesz, az emberben sem találhatod meg haragod alapvető okát vagy célpontját, hiszen ő a szó szoros értelmében nem tudja, mit tesz, következésképpen pillanatnyilag magánkívül van. Kit lehet hibáztatni vagy megbüntetni? Talán a szüleire kellene haragudnunk a szörnyû bánásmód miatt, amelyben egy védtelen gyermeket részesítettek. Vagy esetleg a világra, mert hiányzik belőle az együttérzés. Jon Kabat-Zinn
6. Zavarba jövünk a saját kudarcunktól, de gyorsan kiszagoljuk másokét. Tagadunk, szépítgetünk, és gyorsan továbblépünk - esetleg a körülményeket vagy másokat hibáztatunk. Már a gyerekek megtanulják, hogyan lehet kicselezni, hogy őket okolják - a másikra mutogatnak. Idővel ez lesz a megszokott megoldás. Ami ennél is rosszabb, az ebből következő indíttatás, hogy kerüljük az ambiciózusabb célokat és nagyobb kihívásokat, amelyekkel kudarcot vallhatunk. Ezzel számos lehetőséget veszítünk el a tanulásra és megújulásra. Amy Edmondson
7. Amíg elkülönítjük magunkat, könnyû az embereket hibáztatni. Amint elismerjük, hogy összetartozunk, több felelősséget kell vállalnunk magunkért és másokért. Andrew Matthews
8. Amikor a szüleidnek problémái vannak, magadat kezded hibáztatni, még akkor is, ha nem a te vétked. (...) Ha törődni kell velük, a neheztelés érzése is kapcsolódhat ehhez. De te nem akarsz így érezni, és tudod, hogy nem is lenne szabad. Így a végén bûntudat fog el.
9. Az olyan szülők, akik nem vállalják a fegyelmezés felelősségét, azt hiszik, egyszerûen kibújhatnak a helyes gyerekneveléssel együtt járó szükséges konfliktus alól. Kerülik a főgonosz szerepét (rövid távon), ám egyáltalán nem sikerül megmenteniük vagy megvédeniük a gyereküket a félelemtől és a fájdalomtól. Épp ellenkezőleg: a rideg és kritikus tágabb szociális világ sokkal nagyobb konfliktust és büntetést szab ki egy figyelmes szülőnél. Fegyelmezhetjük magunk a gyerekünket, vagy átháríthatjuk a felelősséget a szigorú, kegyetlen, ítélkező világra - és ez utóbbi döntést sose tévesszük össze a szeretettel! Jordan B. Peterson
10. Lehet hibáztatni a körülményeket. Lehet hibáztatni személyeket. De jóban lenni a szerencsével, szimpátiára hangolni embereket az emberi színvonalunkon, kommunikációnkon múlik. Mikola Péter