Egy őrült, aki istennek képzeli magát (...) ez történik, kedvesem. Újra és újra, végig a történelem során. S magával ragadja az egyes embert.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden egyszerre történik meg velünk: a szeretet is meg a gyûlölet is. (...) Azt hiszem, hogy ez az állandó egyidejûség, ez a szerelem. Apáti Miklós
2. Bárki, aki szerelmes lesz, különccé válik. Õrültség ezt csinálni. Mintha valami társadalmilag elfogadott formája lenne az őrültségnek.
3. Az őrület (...) az, mikor valakik ugyanazt az átkozott dolgot csinálják újra meg újra, meg újra meg újra, azt várva, hogy változzon. Far Cry c. videojáték
4. Olyan nap vagy, ami már soha nem jön el, csak hiteget, Egy olyan nap, ami végén kitépi a szívedet, Olyan emlék vagy, ami bennem él, nem törlődik, Amin aztán az ember még éveken át őrlődik. Children of Distance
5. Ami (...) Istent illeti, el sem tudom képzelni, hogy van valaki, aki jó, és mégis megengedi ezeket a borzalmakat, amelyek nap mint nap történnek. Jean Becker
6. Az ember azonban nem csupán önmaga, hanem egy olyan egyszeri, egészen különös, minden esetben fontos és figyelemre méltó pont, melyben a világ jelenségei keresztezik egymást - csak egyetlenegyszer és soha többé úgy, ahogy épp akkor. Ezért fontos, örök és isteni minden ember története, ezért csodálatos és minden pillanathoz méltó minden ember, ameddig csak él. Hermann Hesse
7. Gyûlöltem magamat, és nem múlt el. Sokáig azt hittem, ez gyengeség. De aztán rájöttem, hogy ez ad erőt. Mindenki úgy tesz, mintha tudná, mi az a gyûlölet. Nem, csak akkor tudod meg, ha gyûlölöd magad, de isten igazából. Ez a hatalom.
8. Ez a baj a gondolatokkal. Hogy kigondolják önmagukat, majd belepottyannak az ember fejébe abban a reményben, hogy ő is így fogja gondolni. Terry Pratchett
9. Valaki nagy történeteket talál ki magának, igen, és évekig élhet úgy, hogy hisz bennük, nem számít, milyen őrültek, milyen valószínûtlenek, hordozza őket, és kész. Még boldogítóak is. Boldogítóak, és akár soha nem kell szakítani velük. Mégis, eljön egy nap, amikor minden ok nélkül valami megpattan a nagy képzelgő szívében, és ott áll, értetlenül, föl nem foghatja, miért nincs már vele az a mesebeli história, hogyan került rajta kívülre, mintha valaki másnak az őrülete volna, tudván tudva, hogy az a másvalaki ő maga. Ennyi. Olykor elég hozzá valami semmiség. Egy kérdés. Alessandro Baricco
10. Milyen furcsa, hogy mi, emberek, ilyenek vagyunk. Amint hallunk egy történetet, máris behelyettesítjük a szereplőket, és magunkat is elhelyezzük a mesében. És az is milyen furcsa, hogy mások is, más korokban, más városokban éppúgy éreztek és éreznek, mint mi. Pedig mikor az ember szerelmes, azt hiszi, csakis vele történhet ilyen csoda, azt hiszi, más lelkében még sosem játszódott le ez a nagy boldogság és nagy szenvedés. (...) A szerelem túlságosan összetett, fantasztikus és megmagyarázhatatlan érzés ahhoz, hogy beszélni lehessen róla. De benne él az ember minden mozdulatában.