Ugrás a tartalomra
Egy rövid ideig egy kis angliai plébánián szolgáltam. Minden vasárnapi mise után láttam, hogy egy fiú vár hátul a templomban. Aztán egy napon a fiú bevallotta nekem, hogy a kutyáját agyonverte egy lapáttal. Azt mondta, hogy a kutya megharapta a csecsemő húga arcát és meg kellett őt védenie. És azt akarta tudni, hogy ő ezért a pokolba kerül-e? Mondtam neki, hogy Isten meg fogja érteni és megbocsát neki, amennyiben sajnálja. De a fiút nem érdekelte a megbocsátás. Csak attól félt, ha a pokolba jut, akkor a kutya is ott lesz, és várja őt.
Kapcsolódó idézetek
-
Megöljük a tehenet. Megöljük és megesszük. A disznót is. Leszúrjuk, és hamm, bekapjuk. Bármit, ha húsa van. Azután elmegyünk a templomba. Vízbe fojtjuk a kismacskát, a kutyakölyköt; olykor az irtózott újszülöttet is. És templomba megyünk. Megvetjük, gyûlöljük, közvetve vagy közvetlenül elpusztítjuk egymást. Majd templomba megyünk. Kiagyaltuk Istent, hogy feloldozhassuk magunkat és egymást. Elvégre emberek vagyunk. Irány a templom.
Vavyan Fable
-
Egyszer még az unitárius lelkészt is odaráncigálták nekem, akit pedig végképp ki nem állhatok. Egész idő alatt borzasztó ideges volt, és láttam rajta, komplett őrültnek tart, mert olyat mondtam neki, hogy hiszek a pokolban, és hogy némelyeknek, mint például nekem is, már a halál előtt a pokolban kell élni, kiegyenlítésül azért, hogy később ez kimarad nekik, mert nem hisznek a halál utáni életben, és hogy a halál után csak az történik az emberrel, amiben hisz.
Sylvia Plath
-
Egy gyermek számára nincs félelmetesebb annál, mint mikor anyját vagy apját összetörni látja. Ebből megérti, hogy valami rossz történt vagy fog történni. Nem tudja, csak megérzi, mint ahogy a kutyák is érzik, gazdájuk milyen lelkiállapotban van.
David Ebershoff
-
Amikor fiatal voltam, azt gondoltam, hogy a "nagykutyák" értik, hogy mi a fene történik... legyenek ők bíborosok, püspökök, tábornokok, politikusok vagy cégvezetők. Biztos voltam benne, hogy tudják. Most már én is "nagykutya" vagyok, és rájöttem, hogy nem tudják.
-
Nagyon fáj, ha valaki barátságot színlel, azután pedig úgy bánik az emberrel, mint egy kutyával. A szívem mélyén tudtam: én teszem lehetővé, hogy (...) így sértegessen, de ez még nem jelenti azt, hogy meg is érdemeltem.
-
A kutya valóságos szent. Természeténél fogva tiszta szívû és őszinte. Ösztönszerûen tudja, mikor nincs rá szükség: órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere, sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet.
Axel Munthe
-
Várom, hogy egy angyal érkezzen,
És fizessek a bûnért, ha vétkeztem,
És ha el kell mennem innen, meglehet,
Hogy te temeted el a testemet.
Várjuk, hogy egy angyal érkezzen,
És én fizetek a bûnért, mert vétkeztem,
És ha el kell mennem innen, hát elmegyek,
De kérlek, temesd el a testemet.
Bonanza Banzai
-
Gyerekként anyád egyfolytában arra ügyel, hogy jaj, el ne ess, meg ne üsd, le ne forrázd magad; a halott kutyádról esküvel állítja, hogy az csak alszik, és tiszta erőből titkolja előtted frigye kudarcát. Aztán egyszerre zúdul rád minden. Akkor kell megtanulnod, milyen a testi és lelki fájdalom, az elvesztés, a százféle félelem, amikor már azt merészeled hinni, hogy mindez nem is létezik, vagy ha mégis, te elkerülheted: védőoltást kaptál ellene. Ez a fajta kímélet nem hazudás?! Nemzedékek nőnek fel úgy, hogy nem ismertették meg velük időben, mennyi mindenfélétől gazdag az élet, még a csalódástól, konfliktustól, gyötrelemtől is. Még azt se tudják, hogy az éhség nem halálos, legfeljebb az éhezés, hogy a fizikai erőkifejtés fájdalma idővel örömérzetté, önbecsüléssé szépül.
Vavyan Fable
-
Az első ütés? Nem azon áll vagy bukik. A második az, ami leleplező. Bárki képes egyszer ütni, dühből, félelemből vagy ösztönösen. De teljes erőből arcon vágni egy felnőtt embert olyan, mint belebokszolni a téglafalba, és mikor meghallod a csontok roppanását az ujjad alatt, történik valami. Mikor az ellenfél összeroskad, hátratántorodik, látod a szemében a félelmet, talán még kérőn fel is emeli remegő kezét, kegyelemért esdekelve... Mit teszel akkor? Még egyet ütsz? Ugyanoda, még erősebben? (...) Senki nem fog leállni verekedni veled többé, ha látta azt a bizonyos második ütést.
Fredrik Backman
-
Az ember is így van ezzel, ha igazságtalanul és váratlanul megsebzik: ha nem is rögtön, de egy idő múlva zúgni kezd a füle, forog vele a világ, a szíve kalimpál: ilyenkor támolyogva megáll, és szomorú csodálkozással várja: mi történik vele. Minden megesik, és minden elmúlik. Mert hát az ember is állat, csak érzékenyebb.