Az első ütés? Nem azon áll vagy bukik. A második az, ami leleplező. Bárki képes egyszer ütni, dühből, félelemből vagy ösztönösen. De teljes erőből arcon vágni egy felnőtt embert olyan, mint belebokszolni a téglafalba, és mikor meghallod a csontok roppanását az ujjad alatt, történik valami. Mikor az ellenfél összeroskad, hátratántorodik, látod a szemében a félelmet, talán még kérőn fel is emeli remegő kezét, kegyelemért esdekelve... Mit teszel akkor? Még egyet ütsz? Ugyanoda, még erősebben? (...) Senki nem fog leállni verekedni veled többé, ha látta azt a bizonyos második ütést.