Egy olyan, mindenkire kiterjedő rendszer, amelynek alapja a nagylelkûség, támaszai pedig a különböző jóléti támogatások, kétségtelenül vonzó lehet egyesek számára, de erkölcsi kockázatot jelent a társadalom egészére nézve. Ahogy a jóléti programokon keresztül kapott juttatások egyre bőkezûbbé válnak, úgy ösztönöznek egyre több polgárt arra, hogy a korábban hagyományosan erős munkamoráljukat feladva inkább az államra hagyatkozzanak. Vagy csaljanak.

Kapcsolódó idézetek

1. Példát kell adnunk nagylelkûségből, hatalmas vagyonunkat meg kell osztanunk a szûkölködőkkel. A magunk társadalmának pedig képesnek kell lennie arra, hogy minden polgára egyenlő lehetőségekhez jusson, és hogy mindenki számára biztosítottak legyenek az alapvető létfeltételek. Jimmy Carter
2. Nyugdíjak, munkanélküli segély, egészségügyi ellátás a szegényeknek, további segélyek, stb. Ha ezek az állami programok a többség kívánságait és akaratát tükrözik, akkor az államok eltörlése nem fogja eltörölni az adományozásokat, mivel a kormánypolitika pusztán azt tükrözi, hogy a többség szeretne segíteni ezeken az embereken. Ha ezek a programok nem reprezentálják a többség kívánságait és akaratát, akkor a demokrácia egy teljes hazugság, és nem kellene a figyelemelterelő és pazarló "szavazásunkkal" beavatkoznunk vezetőink egyetemes jószívûségébe. Stefan Molyneux
3. Egy jóléti társadalomban mindig megvan annak a veszélye, hogy nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is hinni kezdenek a Mikulásban.
4. Elképzelni kétségtelenül lehetséges egy olyan társadalmat, amelyben a jólétnek személyes tulajdonok és kényelmi cikkek formájában mindenki egyenlően részese s a hatalom ugyanakkor egy kis kiváltságos kaszt kezében marad. A gyakorlatban azonban egy ilyen társadalom nem lehet sokáig stabil. Ha mindenki egyforma kényelemnek és biztonságnak örvend, az emberek nagy tömegei, amelyeket a szegénység rendszerint elbutít, kimûvelődnek, és megtanulnak önállóan gondolkodni; s ha egyszer ez megtörtént, előbb-utóbb rájönnek, hogy a kiváltságos kisebbségnek nincs semmi funkciója, s el fogják söpörni. Végeredményben hierarchikus társadalom csak a szegénységre és tudatlanságra épülhet. George Orwell
5. Egy súlyos betegség, egy családtag halála, a munkahely elvesztése, egy baleset, vagy éppen az eltérés az úgynevezett társadalmi normáktól, netán az ember saját egyetlen hibás döntése máris az életpálya szélére sodorhat. (...) Pénzkereset, személyes kapcsolatok, társadalmi szolidaritás, állami segítség dominószerûen omlik össze ilyenkor gyors egymásutánban. Lakner Zoltán
6. Tudja, minden attól függ, mit akar az ember az élettől. Az a lényeg, hogy az ember vágyai elég erősek legyenek. Sok embernek van sok pénze, de sejtelmük sincs, hogy mire használják. Végül azután magával rántja őket a pénzcsinálás gépezete. Rabszolgává válnak. Korán reggel elmennek a hivatalba és későig maradnak; nem jut idejük az élvezetekre. És mi a jutalom? Egyre nagyobb autó, ház, egyre drágább szerető vagy feleség, és hadd tegyem hozzá, egyre több fejfájás. Agatha Christie
7. Egy fontos erkölcsi alapelv - (...) a hûség - megsértése önmagában is kockázatos dolog, hiszen a hûtlen félnek azzal kell szembenéznie, hogy a közösség a jog és a közmegítélés eszközeivel fogja megtorolni tettét. A hûtlen fél számíthat a családi bosszúra, az ismerősök és barátok elfordulására, a gyerekek szeretetének elvesztésére. Ezért a hûség nem mindig erény, hanem sokszor kalkuláció eredménye. Az emberek sokszor addig hûségesek, amíg megéri nekik. Szendi Gábor
8. Mindegy, hogy jót vagy rosszat cselekszel az emberekkel, az eredmény ugyanaz. Ha jót teszel, gyûlölnek, mert rászorulnak a jóságodra, és irigyelnek, mert módodban áll adni. Szeretetedet megvetéssel viszonozzák, szerénységedet gyöngeségként értelmezik. Feláldozod magad? Nekik szenteled az életed? Jutalmul gyanúsítgatást kapsz. Ha meg akarod szabadítani őket a nyomorúságtól, megfeszítenek, cserben hagynak, ám habozás nélkül nyomába szegődnek az első politikai kalandornak. Száraz Miklós György
9. A gyûlöletkeltés egy nagyon könnyen használható eszköz, aminek egyéni és társadalmi szinten is nagyon komoly következményei lesznek, ugyanis elvész a társadalmi bizalom. Az a társadalom, ami teret ad a gyûlöletnek, nem csak azt a gyûlölni szánt csoportot rekeszti ki, hanem kárt okoz annak is, akiben a gyûlöletet próbálja kelteni. Ugyanis ő is elbizonytalanodik, mert ha itt ilyet lehet, akkor ma ő, holnap a másik, és egyszer csak eljutunk odáig, amikor én leszek a gyûlölet céltáblája. Ez olyan bizonytalanságot kert az egyénben, ami folyamatosan ott van benne, elkezdi meghatározni az egész életét, a kapcsolódásainak a minőségét, elkezd gyanakvóvá válni, elkezd fekete-fehéren gondolkodni, tehát nagyon-nagyon kártékony tud lenni kognitíven is, érzelmileg is és társas szinten is. Ezt visszacsinálni nagyon nehéz. Könnyebb tönkretenni egy társadalmat, mint aztán utána segíteni a felépülésben.
10. Az emberek nem hiszik, hogy ők nagy összegû pénz birtoklására érdemesek. Mások azt hiszik, hogy helytelen vagy erkölcstelen gazdagnak lenni: hogyan lehetnék én gazdag, ha mások szegények? A gond ezzel az érveléssel természetesen az, hogy nem segíthet másokon, ha semmije sincs, amivel segíteni tudna. Az ember úgy segíthet másokon, ha ad nekik, példát mutat és lelkesíti őket, hogy teljesítsék feladataikat, használják ki a bennük rejlő képességeket. Adam J. Jackson