Egy színpadon állsz, hol a sors gyújt fényt, hogy kezdődjék a játék. Még íratlan lap vagy, de írna rád sok férfi már, csak várj még.

Kapcsolódó idézetek

1. Nagyon sok fontos dolog kezdődik úgy, mintha színjáték lenne. Mo Yan
2. Sorsod drámájának nem csak szereplője, de szerzője is vagy. Magad írtad, és most is írod és játszod, szüntelenül. Müller Péter
3. Annyian lépnek fel és le az ember életének színpadán! Százezrével! Nyitva kell hagyni az ajtót, hogy bejöhessenek! De el is kell engedni őket! Jonathan Safran Foer
4. Hol vagy? Ó, nem tudom! Mi rejt? Magasság? Mélység? Van-e ég? A tarka földi színpadon túl elindulok mégis Feléd. Keszei István
5. Sorsod, hogy élsz, hogy vagy, hogy olyan vagy, amilyen; olyan a tested, a lelked, a személyiséged, olyan a tehetséged, a vágyad, a szenvedélyed - vagyis a szereped... Hogy azok az embertársaid vesznek körül, akikkel életed drámáját jól-rosszul el kell játszanod: apád, anyád, testvéreid, gyereked... Mind a te játékostársaid!... De még a szomszédod, az idegenek, sőt a halálos ellenségeid is!... A kör igen széles, mert a tér nagy: ne feledd, hogy ez világszínház! Müller Péter
6. Olyan a színpad, mint a szerelem: érdekesebb, vonzóbb és ragyogóbb lesz tőle mindenki. Détár Enikő
7. Az élet nagy kaland, Átírható színdarab, És hidd el, csak rajtad áll, Hogy jó vagy rossz, mi rád vár.
8. A sors lehetőség. A választás az, amihez kezdesz vele.
9. Ez a te életed, most zajlik. Nem várja meg, míg talpra állsz.
10. Meggyújtottál, hogy fényemben táncolj. Árnyad is fölmutatom. Fodor Ákos